Az ízeltlábúak törzse rovarok osztályának felsőrendű (szárnyas) rovarok (Pterygota) csapatába több mint kéttucat újszárnyú (Neoptera) rend tartozik. A rendek osztályokra, az osztályok pedig nemekre tagolódnak a rendszertanban, a nemeken belül különböztetjük meg a fajokat. A kérészeket, a szitakötőket, a sáskaféléket, a szöcskeféléket, a tücsökféléket, a kabócákat, a bogarakat, a lepkéket, a szúnyogféléket, a bögölyféléket, a hangyaféléket, a különböző darázsféléket és a méhalkatúakat nevesíteném kiemelve a fent nevezett rendszertani csapatból.
Három alapvető probléma lehetséges a felsőrendű rovarvilággal: 1) őshonos rovarfajok pusztulási – kihalási folyamata; 2) egyes őshonos rovarfajok időszakos túlszaporodása; 3) idegenhonos rovarfajok elterjedése (inváziója), a két utóbbi esetben károkozásokkal, veszélyekkel. Főként a repülőgépes vegyszeres szúnyogirtás szükségessége és gyakorlata egyre több kritikát vált ki évtizedünkben több okból is, hasonlóan az iparszerű mezőgazdálkodás. Számtalan publikáció figyelmeztet a rovarfajok igen gyors pusztulására, más írások pedig arról igyekeznek meggyőzni az érdeklődő olvasót, hogy már a dinoszauruszok előtt is léteztek rovarok, és az emberiséget is túl fogják élni. Legyünk inkább óvatosan pesszimisták! Az sem közömbös, hogy merre halad a rovarvilág a fajokat illetően a változó környezeti feltételek között. A rovarvilágra is vonatkozik a természet általános védelme, a védett és a fokozottan védett rovarfajokra pedig a kiemelt természetvédelmi oltalom. [Utóbbira egy példa: remetebogár (Osmoderma eremita), természetvédelmi értéke 250.000 Ft/egyed, egyik legnagyobb a bogárfajaink közül.] Hazánkban egyelőre két inváziós rovarfaj terjed: a harlekinkatica és az ázsiai márványpoloska. Az utóbbi nagy károkat okozhat a kertekben és a szántóföldi kultúrákban, és allergiás reakciókat 
válthat ki az emberen. Szerencsére megérkezett természetes ellensége, az ugyancsak inváziós szamurájdarázs, amely egyelőre nem károsít. Európában inváziós rovarfaj még az ázsiai lódarázs, de hazánkban még nem jelent meg. Hát ilyen a rovarvilág, a Föld faj- és egyedszámban leggazdagabb állatcsoportja. Illusztrációként szolgál a képen látható kis hegyisáska (Pezotettix giornae), (nőstény egyed), mely nevével ellentétben nem hegyvidéki faj, hanem kifejezetten melegigényes, déli elterjedésű (fotó: Temesi Géza, Pécs belvárosi üzletház, 2018. 09. 13.). Óvjuk, védjük az őshonos felsőrendű rovarokat: növények beporzóit, elhalt élőlények lebontásának aktivistáit, énekesmadarak és más rovart fogyasztó állatok táplálékát, élővilágunk legnagyobb csapatát!
Bogarak
Nyelvünkben a bogár szót többféle értelemben használjuk: rovarrend megnevezése, nevezünk bogárnak olyan rovarokat is, amelyek nem tartoznak a bogarak közé (pl. svábbogár), bogaram megszólítás, bogaras jelző. Szólás-mondás is van: „tücsköt-bogarat” vagyis válogatás nélkül mindent összehord, összebeszél. A tücsök, a cserebogár és más bogarak költeményekben, mesékben is szerepelnek.
A felsőrendű rovarok csapatának legnagyobb fajszámú rendje a bogarak (Coleoptera), amelyeknek 28 rendszertani családját tárgyalja az állatrendszertani meghatározó szakirodalom.* Magyarországon több mint hatezer bogárfaj él, ebből 206 faj (kerekítve a fajok 3 %-a) áll kiemelt oltalom alatt: 194 faj védett, 12 faj fokozottan védett. Sok szép bogarunk van a cicindéláktól kezdve a cincérekig. Legnagyobb méretű a nagy szarvasbogár, amely védett faj. Ugyancsak védett például a nagy hőscincér és a havasi cincér. A 12 fokozottan védett faj között a nagyméretű remetebogár van az élen 250.000 Ft/egyed értékkel, és többek közt fokozottan védett a magyar futrinka, a kék pattanóbogár és a pusztai gyalogcincér. A tücsökszabásúak közül az erdei tücsök védett, a lótücsök pedig ismét egy nagytestű rovar. Éjszaka tevékeny világító bogarak a szentjánosbogár-félék. Kisméretű bogarak jellegzetes járataikkal a szúfélék.
Katicabogarak
A bogarak rendjén belül a mindenevő bogarak alrendjébe tartozik a katicabogár-félék családja, 90 hazai honos fajjal. Egyszerűsítve a rendszerezésüket a családhoz tartoznak a félbödék, a szerecsenbödék, a törpebödicék, a bödicék, a szerecsenkaták, a katicák, a füsskaták, a katókák és a bödék.
A katicák között vannak 2-, 3-, 4-, 5-, 7-, 10-, 11-, 13-, 16-, 19- és 22-pettyes, a füsskaták között pedig 10-, 12-, 14-, 15-, 16-, 18- és 20-cseppes megnevezésű fajok. A szerecsenkaták esetében a 2 és 4-foltos, -pettyes, -cseppes megnevezést alkalmazza a szakirodalom. A katicabogár-félék fajainak nagy része ragadozó életmódot folytatva levéltetvekkel táplálkozik, így biológiai védekezésre is alkalmas. Legismertebb faj a hétpettyes katicabogár, amely a szerencse és a szeretet jelképe, és amely 2011-ben az év rovara volt. Egy hazai faj van, amely jelentős gazdasági károkat okozhat: a hosszú tudományos nevű lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata). Több mint 10 éve jelen van országunkban egy ázsiai inváziós faj is, a harlekinkatica.
Ilyenkor ősszel táplálékhiány miatt és a tél elől menekülve megjelennek a katicák (együtt több fajuk is) épületeknél, a városi lakások déli napos falain. Imágó alakban telelnek át és kb. egy évig élnek csak ezek a mesékben is szereplő kis bogarak. Az inváziós harlekinkatica faj elterjedése már nem szerencse, mert mint özönfaj kiszoríthatja őshonos katicáinkat.
Lepkék
A Magyarországon élő lepkefajok száma 3500, ebből védett 262 faj, fokozottan védett 28 faj, tehát több mint 8 %-uk áll kiemelt természetvédelmi oltalom alatt. A hernyók főként növények leveleivel táplálkoznak, ezzel nagy gazdasági károkat okozhatnak, de vannak mást fogyasztó fajok is. A rovarfogyasztó állatok, főleg a madarak táplálékául is szolgálnak. A kifejlett lepkék (imágó) virágok nektárjával, esetleg virágporral táplálkoznak, de vannak nem táplálkozók is. Kimagasló szerepük van a növények beporzásában. Gyakorlatias megközelítésben vannak nappali lepkék és éjjeli lepkék, illetve molylepkék és nagylepkék. Rendszertanilag 34 hazánkban is képviselt családjukkal foglalkozik az állatrendszertan szakirodalom*, ilyenek például a molyfélék, a farontólepke-félék, az araszolólepke-félék, a búcsújárólepke-félék, a gyapjaslepke-félék, a bagolylepkefélék, a medvelepkefélék, a pávaszemeslepke-félék, a szenderfélék, a pillangófélék, a boglárkafélék, a szemeslepke-félék családja stb.
Sajnos a lepkék is pusztulnak még a védett természeti területeken is, főleg amelyeket mezőgazdasági területek öveznek. Óvjuk, védjük ezeket a sokszínű élőlényeket, az egyébként rövid életű lepkéinket! Felül kell vizsgálni az élelmiszertermelés és a hernyókárok elleni védekezés módját a lepkék rendje miatt is.
Hangyák
A hangyák megbízható szakirodalmi források szerint a szárazföldi állati biomassza kb. egyötödét tennék ki. A Magyarországon élő őshonos mintegy 130 hangyafaj közül hat fészeképítő hangyafaj bolyai védettek 50.000 Ft/boly természetvédelmi értékkel. Ezek a hangyafajok a következők: erdei vöröshangya, réti vöröshangya, pirosfejű vöröshangya, kis erdei-vöröshangya, kis nyomottfejű-hangya és nagy nyomottfejű-hangya. Fontos tudnivaló, hogy nem a felsorolt hangyafajok egyedei védettek, hanem a bolyaik.
* Dr. Dudich Endre – Dr. Loksa Imre (1981): Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Budapest.
VADRAGADOZÓK
Mit jelenthet ez az újabb újságírói cím? A vad a hazai szaknyelvben és jogszabályokban a vadászható vadon élő állatokat jelenti a vadon élő állatfajok gyűjtőfogalmon belül. A vadon élő állatfajok ugyanis lehetnek vadászhatók (vad), foghatok (halak), kiemelt természetvédelmi oltalom alatt állók (védett vagy fokozottan védett, illetve az európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok), valamint nem védettek és nem hasznosíthatók. A ragadozó (predátor) pedig az állatok egyik életmódját jelenti, melynek során más állatok egyedeit (préda, zsákmányállat) megölik és fogyasztják. A tápláléklánc csúcsán a csúcsragadozó áll. A cím ilyen megközelítéssel a vadászható állatfajok (vad) ragadozóit jelenti. Gondolhatunk azonban a vadnak minősülő fajok közötti ragadozókra (ragadozó vadra) is, de a cím különírva is találó lehetne, mert a ragadozók viselkedése vad is lehet. A vad néhány esetben vadon élő állatfaj megnevezésében is szerepel: vadgerle, vaddisznó, vadmacska, vadkacsa. Ilyen szójátékok és magyarázkodások után egyértelmű, hogy kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló és vadászható vadon élő állatfajokról egyaránt szó lesz, ami rendszertanilag a gerincesek törzsén belül az emlősök és a madarak osztályának egyes fajait jelenti. A ragadozó madaraink azonban ma már mind védettek. Főleg a madarakkal kapcsolatban felbukkan viszont egy újabb kérdés: mit értünk ragadozó alatt ? Ökológiai értelemben ugyanis ragadozók mindazon állatok, amelyek más állatok (zsákmányállat, préda) egyedeit megölik és elfogyasztják. Maradjunk azonban a hétköznapi értelmezésnél, mely szerint a gerinctelen élőlényekkel táplálkozó állatokat, például a rovarevő madarakat nem tekintjük ragadozóknak.
1926-ban jelent meg A vadőr című könyv, amelyet Darányi Ignác m. kir. földművelésügyi miniszter megbízásából Illés Nándor írt. Lássuk, mit hozott a közel egy évszázad a ragadozók terén? A könyv a ragadozó vad körébe sorolja többek között a következő fajokat: medve, borz, nyest, nyuszt, farkas, vadmacska, hiúz. A könyv szerint „A medve inkább növényevő állat…. Ha azonban vért kóstolt, ragadozóvá válik s a legelő marhából levágja azt, amelyhez hozzáfér. ….Bocsai nem nagyobbak a patkánynál.” A farkas „….torkos és vérengző, de gyáva állat. Igen magas kerítést képes átugrani, s a juhot, őzet nagy távolságon elvinni anélkül, hogy a földön vonszolná.” A hiúz „legveszedelmesebb ellensége a vadállománynak, csak az a szerencse, hogy ritkán fordul elő.”
A mai vadászható fajok között szereplő aranysakált és a nyestkutyát a könyv nem említi. Az aranysakál ugyanis 1920-tól gyakorlatilag kipusztult országunkban, majd az 1980-as években jelent meg újra a Dráva mentén, azóta pedig elszaporodott. A nyestkutya az 1960-as évektől jelent meg Magyarországon északkelet felől.
A barna medve 1993 óta védett, 2012 óta fokozottan védett. A farkas 1993 óta védett, 2001 óta fokozottan védett. A vadmacska 1974 óta védett, 2012 óta fokozottan védett. A hiúz 1988 óta védett, 1993 óta fokozottan védett. A nyuszt 1974 óta védett. A barna medve, a farkas és a vadmacska pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250.000 Ft/egyed, a hiúzé 500.000 Ft/egyed, a nyuszté 50.000 Ft/egyed.
Tíz vadon élő, jellemzően ragadozó életmódot folytató emlős állatfajról: öt kiemelt természetvédelmi oltalom alatt állóról és öt vadászhatóról röviden a továbbiak szólnak, majd a ragadozó vadmadarak zárják a fejezetet.
Barna medve (Ursus arctos)
BARNA MEDVE – fotó: Rózsa Sándor
A barna medve az emlősök osztályán belül a medvefélék családjába tartozó nagy testű, mindenevő, alapvetően nem „vadragadozó”, magányos életmódú, fokozottan védett vadon élő állatfaj. Magyarországon a Kárpátokból érkező, onnan betévedő vendégnek számít főleg az Északi-középhegységben. A barna medvék Szlovákiában nagy összefüggő erdőkben élnek, Romániában lakott területeket is gyakran látogatnak. Jól úsznak, fára is jól másznak, kitartóak, felingerelve jól futnak és sajátosan vágtatnak. Fegyverük a száj és a mellső két mancsuk. Testtömegük 100 – 400 kg, testhosszuk 150 – 250 cm. Barlangban, sziklahasadékban, ásott üregben telelnek át, gyakran nagyobb hangyabolyba kaparnak maguknak üreget.
Szereti a medve az áfonyát, a málnát, a medvehagymát, a mézet, a gombákat, a kisrágcsálókat és az ízeltlábúakat, de elejti a szavast is, és döghúst is fogyaszt.
Medvével való találkozás, medve emberre támadása esetén a védekezésre sokféle gyakorlati tanács olvasható a nyugalom megőrzésétől az őrzőkutyákkal történő közlekedésen át a paprikaspray használatáig.
Farkas (Canis lupus)
A farkas az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a kutyafélék családjába tartozó, társasan, falkában, territoriálisan élő, hazánkba visszatelepülő, fokozottan védett vadon élő állatfaj. Testtömege 40 – 70 kg, testhossza 100 – 140 cm. A lakott területeket kerüli, 5-10 km sugarú körön belül vadászik.
Az ember és a farkas közötti konfliktusok miatt egyes országokban korlátozás nélkül vadászható. Természetes élőhelyükre veszélyt jelent az intenzív mező- és erdőgazdálkodás, az utakkal, vasutakkal és más emberi tevékenységekkel, köztük az ellenőrizetlen turizmussal történő zavarás. Állományát az illegális elejtés is csökkenti.
Nem csak vadat ejt el és fogyaszt a farkas, hanem szereti az apró rágcsálókat, a madarakat és az erdei gyümölcsöt is.
Károkozását eltúlozzák, mint csúcsragadozó jelenlétére ökológiai szempontból szükség van a vadállomány szabályozása érdekében is.
Meseállat is a farkas a népmesékben, számos más vadon élő állathoz hasonlóan és azokkal együtt is.
Hiúz (Lynx lynx)
HIÚZ – fotó: dr. Kalotás Zsolt
A hiúz az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó, magányos életmódú, territoriális, fokozottan védett vadon élő állatfaj, a nagy kiterjedésű zavartalan erdőségek lakója.
Rendkívül óvatos, az emberi zavarást nehezen tűrő szép vadon élő állatunk. Fülén szőrbojt (fülpamacs) van. Testtömege 15 – 30 kg, testhossza 80 – 120 cm, 3 – 4 m-es ugrásokra képes.
Élőhelyére a farkaséval azonosak a veszélyforrások. Az 1980-as évekig hazánkban kipusztultnak tekintették, jelenleg spontán visszatelepülő faj, az Északi-középhegységben fordul elő. Ökológiai szempontból mint csúcsragadozónak a jelenlétére feltétlenül szükség van.
Vadmacska (Felis silvestris)
VADMACSKA – fotó: Szoboszlai Lajos
A vadmacska az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó, alapvetően éjszakai vadon élő, félénk, óvatos állat, fokozottan védett. Testtömege 4 – 5 kg, testhossza 50 – 80 cm.
A sűrű erdőket és a bozótosokat kedveli, magányosan él. Táplálékát kisemlősök, madarak, hüllők, ízeltlábúak képezik. Problémát jelent a faj védettsége szempontjából a házimacskával történő hibridizáció és a házimacskák által terjesztett betegségek (a tiszta genetikai állományú populációkat védeni kell).
Megjegyzés
Védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve a fokozottan védett állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei) is. Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok az irányadók.
Aranysakál (Canis aureus)
ARANYSAKÁL – fotó: dr. Kalotás Zsolt
Az aranysakál az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a kutyafélék családjába tartozó, egész évben vadászható, közösségi jelentőségű vadon élő állatfajunk (vad: apróvad). Népiesen nevezik nádi farkasnak, réti farkasnak is. Testtömege 8 – 15 kg, hossza 70 – 100 cm. Különös ismertetőjele, hogy talppárnáján a két középső ujj ujjpárnái mind a négy mancson részlegesen összenőttek. Viselkedési sajátossága a napnyugta után üvöltés.
A farkas és a róka közötti helyzetet elfoglaló aranysakál kisemlősöket, mezei nyulat, vadmalacot, őzet és más, betegségtől legyengült vadat is fogyaszt, szereti a gyümölcsöket (pl. kökényt) és dögevő is.
Az 1940-es évekre Magyarországról kipusztult, majd visszatelepülve az 1980-as években jelent meg újra először a Dráva mentén, az ezredforduló után pedig elterjedt. Szereti az elnádasodott területeket, a folyópartokat, a bokorerdőket és a bozótosokat. 2018-ban a becsült hazai állomány közel 19.000 példány volt.
Megjegyzés
A hazai nagyvadállomány jelentősen túltartott, ami nehezíti a természetközeli erdőgazdálkodást, károkat okoz a mezőgazdálkodásban, valamint a védett természeti területeken és a védett természeti értékekben is. 2018-ban kerekített adatokkal gímszarvasból 111.000 példányt, dámból 35.000 példányt, őzből 380.000 példányt, muflonból 13.000 példányt, vaddisznóból 105.000 példányt becsültek. Nem csak a biológiai sokféleség miatt van szükség ezért a ragadozókra: medvére, farkasra, hiúzra, aranysakálra és rókára, hanem a vadállomány természetes szabályozás érdekében is. A vadászok a védett nagyragadozók élőhelyének védelmével és az intenzívebb vadállomány-szabályozással segíthetik a természet általános védelmét.
Róka (Vulpes vulpes)
RÓKA – fotó: Zámbóné Miskolczi Tímea
A róka (vörös róka) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a kutyafélék családjába tartozó, egész évben vadászható vadon élő állatfajunk (vad: apróvad). Testtömege 5 – 12 kg, testhossza 60 – 100 cm, farokhossza 35 – 50 cm.
A róka kotorékban élő magányos, főleg éjszakai ragadozó. Tápláléka apró rágcsálók, madarak, rovarok, nyúl, hüllők, sebzett beteg vad, de dögöt is fogyaszt. Egy emberre is igen veszélyes kór, a veszettség terjesztője. 2018-ban a becsült hazai állomány kerekítve 78.000 példány volt.
Meseállat is a róka a farkashoz hasonlóan, népi szólás, hogy „ravasz mint a róka”, mert ha nem vigyáztak, a tyúkólat is megdézsmálta. A ravaszsága azonban tudományosan nem igazolható.
Borz (Meles meles)
A borz (európai borz) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a menyétfélék családjába tartozó, július 1-től február utolsó napjáig vadászható apróvad. Testtömege 8 – 15 kg, testhossza 50 – 70 cm, farokhossza 10 – 20 cm.
Sűrű aljnövényzetű erdőkben él üregében (kotorékban), de nyíltabb területeken keresi táplálékát alkonyat után. Torkos mindenevő állat, gerincteleneket, kisebb gerinceseket (rágcsálók, madarak, hüllők), magokat, gyümölcsöket, gombát, gyökeret fogyaszt. Erős állat, esetenként az őzet és a farkast is megtámadja. Kis létszámú klánokban él közös üregrendszerrel. Húsa fogyasztható. 2018-ban a becsült hazai állomány több mint 44.000 példány volt.
Ómagyar szavunk a nyest, de népiesen használják a nyusztra is. A nyuszt azonban védett, míg a nyest vadászható állatunk.
Nyuszt (Martes martes)
A nyuszt (népiesen fanyest, nemes vagy erdei nyest) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a menyétfélék családjába tartozó védett vadon élő állatfaj. Mellfoltja, torokfoltja narancssárga. Testtömege 1 – 1,8 kg, testhossza 40 – 50 cm, farokhossza 22 – 30 cm. Élőhelyét főleg az erdők jelentik, a településeket jellemzően kerüli.
Főként éjszaka vadászik. Tápláléka sokrétű: erdei rágcsálók, madárfióka és tojó, madártojás (fészekfosztó), rovarok, fácán, fogoly, nyúl, mókus, sün, vakond, sőt őzgida, valamint erdei gyümölcs. 2018-ban a becsült hazai állomány kerekítve 14.000 példány volt az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint.
Nyest (Martes foina)
A nyest (népiesen házi nyest) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és menyétfélék családjába tartozó, egész évben vadászható vadon élő állatfaj, apróvad. Mellfoltja torokfoltja fehér. Testtömege 1,2 – 2,2 kg, testhossza 40 – 50 cm, farokhossza 20 – 30 cm.
Magányos állat, főleg éjszaka vadászik, gerincteleneket, rágcsálókat, madarakat, tojást, gyümölcsöt fogyaszt. Településekre, elhagyott és gazdasági épületekbe is betelepszik, a nyuszttal kerülik egymást. 2018-ban a becsült hazai állomány több mint 40.000 példány volt.
Nyestkutya (Nyctereutes procyonoides)
A nyestkutya az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és kutyafélék családjába tartozó vadászható vadon élő állat. Testtömege 5 – 10 kg, testhossza 65 – 80 cm, farokhossza 15 – 25 cm. Magyarországon az 1960-as évek eleje óta fordul elő.
Folyók, náddal szegélyezett tavak közelében levő erdős területeken érzi jól magát. Mindenevő állat, éjjel indul magányos vadászatra. Rágcsálókat, madárfiókákat, tojást, békákat, rovarokat, hüllőket, makkot, bogyókat, halat és döghúst is fogyaszt.
Forrás: http://www.termeszetvedelem.hu, http://www.ova.info.hu
2019. augusztus © Dr. Temesi Géza
Folytatás: Vadvilág2
