Környezet/természet
KÖRNYEZET – TERMÉSZET – EMBER
Az embert körülvevő világot környezetnek nevezzük, ami egy térben - időben folyamatosan változó rendszer, és amelyben élettevékenységek, megfordítható és visszafordíthatatlan folyamatok játszódnak le.
A környezet a legtágabb értelemben a következő övezetekből (szintekből) áll:
a) geoszféra – földfelszín,
b) bioszféra – az élet övezete,
c) technoszféra – mesterséges, épített környezet és infrastruktúra,
d) szocioszféra – társadalmi környezet,
e) nooszféra – szellemi szint, az emberi cselekvés övezete.
Az ember környezetre gyakorolt hatása egyre növekvő és gyorsuló mértékű; meggondolatlanul növeli a mesterséges övezetek terjedelmét a természetesek rovására, szennyezi a földet, a talajt, a levegőt, a vizet. Mindez veszélyezteti az emberiség jövőjét, az emberi létet.
A b) pont alatti bioszféra egységes részeit ökológiai (környezeti) rendszereknek, ökoszisztémáknak nevezzük.
A legfontosabb ökoszisztémák Földünkön:
ba) sarkvidék,
bb) sivatag,
bc) tundra,
bd) víz,
be) erdő,
bf) mező (legelő),
bg) megművelt terület (szántó).
Az ökoszisztémák alkotó elemei:
1) a föld,
2) a víz,
3) a levegő és
4) az élővilág,
amelyeket természetes környezeti elemeknek is nevezzük.
Mesterséges környezeti elemek
5) az épített környezet és
6) az infrastruktúrák.
Az ökoszisztémák élővilágából a növényzet az asszimilációval különböző mennyiségű szerves anyagot állít elő. Földünk legnagyobb termelékenységű környezeti rendszere az erdő, amelynek növényzete CO2-ot köt meg, oxigént szabadít fel, és a mezoklíma módosító hatásával, sajátos mikroklímájával is kedvezően hat a környezetre. A globális felmelegedés elleni küzdelemben az erdők fontos szerepet játszanak, fenntartható kezelésük és védelmük a klímaváltozás mérséklésének a legalapvetőbb lehetősége.
Sajnos az utóbbi évtizedekben a környezet fokozatos romlása figyelhető meg. A veszélyek tanulmányozása, annak alapján a megelőzése és elhárítása az emberiség jövője érdekében a legfontosabb kötelességeink közé tartozik.
Az emberiség létét, jövőjét hat alapprobléma befolyásolja:
I) a Föld lakosságának rohamosan növekvő létszáma miatt a tiszta levegő, a víz és a megfelelő élelmiszer biztosítása,
II) a klasszikus energiahordozók kimerülése,
III) az egyre fokozódó környezetszennyezés,
IV) az üvegházhatás és a globális felmelegedés,
V) a legtermelékenyebb ökoszisztémák ijesztő zsugorodása, a természeti területek és a biológiai sokféleség csökkenése, élőhelyek pusztulása és fajok kihalása.
VI) a tudatlanság, a békétlenség, a gyűlölködés, a terror és a háborúk, új probléma pedig a migráció.
A természet védelme és az emberi természet nevelése a jövőt szolgálja. A természet az emberi élet alapja – mindkét értelemben.
© Dr. Temesi Géza
TERMÉSZET – KÖRNYEZET – VÉDELEM – ŐRZÉS
A természet és a környezet megnevezések jelentésének, fogalmi tartalmának és terjedelmének pontos meghatározása nem egyszerű feladat azért sem, mert többféle filozófiai megközelítés és értelmezés létezik, és a szavak (mint főnevek) is többértelműek. Utóbbira példa, hogy az embernek is van természete (összetett fogalom), a környezet pedig az emberi jelenléttől és a térbeli kiterjedéstől is függő megközelítés kérdése. Bonyolítja a meghatározásokat a természeti (vagy természetes) környezet kombinált megnevezésnek a bevezetése. Még összetettebb a kérdés, ha a „világ” megnevezést is alkalmazzuk, mert az érthető az univerzumra, a Földre, a létező valóság egészére vagy az ember érzékelte valóságra egyaránt.
A vonatkozó irodalom − beleértve a világhálón olvashatót is – nem ritkán egymástól eltérő meghatározásokat tartalmaz, mindamellett a fogalmi határok sem élesek. Konkrét példát említve a hiányra is: Kerényi Attila 2003-ban kiadott Környezettan című tankönyve nem határozza meg a környezet (sem a természet) fogalmát. Engedjen meg az Olvasó egy rövid bemutatást azzal a céllal, hogy végül a témakör fogalmait a hatályos hazai jogi tartalommal értelmezzük. Lássunk néhány definíciót!
TERMÉSZET
► A fizikai vagy anyagi világegyetem a szubatomikustól a kozmikus szintig.
► A fizikai világ minden létező élőlénnyel és jelenséggel, amely körülveszi és magában foglalja az ember civilizált világát.
► Az ember tevékenységétől függetlenül kialakult dolgok, jelenségek, szervezetek és folyamatok fejlődéstörténetileg összehangolódott, nagyrészt önszabályozó rendszere, amelynek két fő része az élő természet (fajok bonyolult szerveződése) és az élettelen természet (levegő, víz, kőzetek stb.).
TERMÉSZETI KÖRNYEZET
► A Föld minden élő és élettelen dolga, amelyek természetes módon megjelennek; ilyenek az élő szervezetek, az éghajlat, az időjárás, a természeti erőforrások, amelyek hatással vannak az emberi életre és a gazdaságra.
Megjegyzés: természeti környezetről akkor beszélünk, amikor azt még jelentősen nem befolyásolja a civilizáció, és nem ment át városi vagy mezőgazdasági átalakuláson.
KÖRNYEZET
► Az embert körülvevő világnak az a része, amelyben él és tevékenykedik; a környezet magában foglalja a természetes és a mesterséges környezetet, az élővilág életterét, amely a litoszféra (földkéreg, kőzetburok), a hidroszféra (vízburok) és az atmoszféra (légkör) élő szervezetek által benépesített részét jelenti.
► Az embert körülvevő világ, ami egy térben és időben folyamatosan változó rendszer, és amelyben élettevékenységek, megfordítható és visszafordíthatatlan folyamatok játszódnak le. A környezet a legtágabb értelemben övezetekből (szintekből) áll: geoszféra (földfelszín), bioszféra (az élet övezete), technoszféra (mesterséges épített környezet és infrastruktúra), szocioszféra (társadalmi környezet), nooszféra (szellemi szint, az emberi tevékenység övezete). A bioszféra egységes részei az ökoszisztémák.
Fenti ízelítő meghatározásokból is látható, hogy a bevezetőben felvetett értelmezési probléma és a meghatározási sokszínűség valós, maradjunk ezért a Földön és a földön, a gyakorlatias szakjognál, röviden és törvényi szinten!
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kt.) a következőket állapítja meg:
4. § E törvény alkalmazásában
1. környezeti elem: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői;
2. KÖRNYEZET: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete.
KÖRNYEZETVÉDELEM = környezeti elemek védelme, olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása (Kt. 4. § 32. pontja alapján).
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) TERMÉSZET alatt természeti értéket, természeti területet, tájat és élőhelyet ért. A Tvt. 4. § k) pontja szerint a TERMÉSZETI (ÖKOLÓGIAI) RENDSZER: az élő szervezetek, életközösségeik, valamint ezek élettelen környezetének dinamikus és természetes egysége.
TERMÉSZTVÉDELEM = természeti területek és értékek, valamint tájak és élőhelyek, azok természeti rendszereinek és biológiai sokféleségének általános védelme, valamint a védett természeti területek és értékek kiemelt oltalma. A természeti területek és értékek megóvása, fenntartása, helyreállítása, a védett természeti területeket és értékeket veszélyeztető jelenségek feltárása, károsodásuk megelőzése, elhárítása, csökkentése vagy megszűntetése, a jövő nemzedékek számára való megőrzése, fenntartása, szükség szerinti helyreállítása (Tvt. 1-2. § alapján).
A természet általános védelmének és kiemelt oltalmának fontos része a TERMÉSZET ŐRZÉSE. Az általános védelemhez kapcsolódó természetőrzést erdőterületen az erdészeti hatóság rendészeti feladatokat ellátó tagjai és az erdőgazdálkodó rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzete, vadászterületen a hivatásos vadászok, halgazdálkodási vízterületen a hivatásos halőrök, és részben a mezei őrszolgálat látják el. A természetvédelmi őrzés pedig a természet kiemelt oltalma (a természetvédelmi kezelés) és az általános védelem keretében a nemzeti park igazgatóságok szervezetében működő természetvédelmi őrszolgálat természetvédelmi őreinek, helyi jelentőségű védett természeti területeken az önkormányzati természetvédelmi őröknek a feladata. A természetvédelmi őrök állampolgári segítői a polgári természetőrök.
A KÖRNYEZET közvetlen ŐRZÉSÉT a közterület-felügyelet (önkormányzati rendészet), a katasztrófavédelmi szervek, a vízügyi őrszemélyzet és a mezei őrszolgálat végzik.
Törvényi részleteket lásd a Tvt.-ben és a Kt.-ben:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99600053.tv
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99500053.tv
A szöveges ismertetés után a természetre szűkítve a témakört térjünk át befejezésül a rajzos ábrázolásra! Egykori erdészeti technikumi tanárunk megszokott kérdése volt a múlt évezred hatvanas éveiben a következő: mi a különbség a laikus és a technikus között? A helyes válasz az volt, hogy: a technikus a gondolatait nem csak szóban és írásban, hanem rajzban is ki tudja fejezni. Tanár még jobban. Az alábbi didaktikai ábra egyszerűsítve szemlélteti a természetet a jogban.
2019 © Dr. Temesi Géza
BIOSZFÉRÁNK
BIOSZFÉRA, TALAJ ÉS MÁS FOGALMAK
Az Országos Természetőr Egyesület jelvényének a szegély-menti feliratozásán belüli pajzs alakú része vízszintesen három mezőre van felosztva:
- a keskeny felső mező világoskék színével az égbolt éltető sugárzását,
- a középső zöld színű vízszintes mező a bioszféra föld feletti részét,
- az alsó csúcsban levő barna szín pedig a talajt jelképezi.
Ezek a színek az Egyesület zászlójának a színei is.
Égbolt, talaj, bioszféra
A Föld (Gaia, Terra) a világegyetem több millió faj életét hordozó bolygója. A Nap éltető sugara, a levegő és a talaj a bioszférában zajló élet közvetlen feltételei. Lássuk a kék égtől és a barna talajig a bioszférát!
Az égbolt kék színét a légkör gázrétegének a fényszórása okozza, légkör nélkül az égbolt fekete színű volna. A Föld éltetője a Nap: a légkör hőmérsékletének alakítója, a víz körforgásának mozgatója, a növények fotoszintézisének energiája, a napfény maga az élet… A láthatatlan ultraibolya és infravörös tartományok között van a fény látható tartománya. A növények a fotoszintézis folyamatában a levegő széndioxidját és a talaj víztartalmát a fényenergia segítségével alakítják át szénhidrátokká, miközben oxigént szabadítanak fel. Különösen nagy jelentősége van a széndioxid megkötése és az oxigén-felszabadítás szempontjából az erdőknek.
A légkör vagy atmoszféra Földünk felszínét körülvevő gázburok, amelynek felső határa nem határozható meg egyértelműen, mert a legkülső rétege nem éles határral megy át a bolygóközi térbe. A légkör tulajdonképpen mindazon gázmolekulák összessége, melyeket az adott égitest forgása során magával visz, és a légkört a gravitáció tartja az égitest körül. A több ezer km vastagságú légkör legalsó rétege a troposzféra (10 km), amely az időjárási jelenségek színtere is.
A levegő a Földet körülvevő gázok elegye a légkörben. A légköri levegő földfelszín közeli főbb alkotórészei (a térfogat %-ában, kerekítve): nitrogén 78 %, oxigén 21 %, egyéb gázok 1 %. Egy liter levegő tömege 1,293 gramm. A növények a fotoszintézis folyamatában a levegő széndioxidját és a talaj víztartalmát a fényenergia segítségével alakítják át szénhidrátokká, miközben oxigént szabadítanak fel. Különösen nagy jelentősége van a széndioxid megkötése és az oxigén-felszabadítás szempontjából az erdőknek. Lásd a vonatkozó szakirodalmakat a napsugárzásról, a fotoszintézisről valamint az erdők környezetvédelmi és klímamódosító hatásairól!
A talaj a természet sajátos képződménye, a szilárd földkéreg legkülső laza takarója, max. kb. 2 m vastagságú rétege. Folyamatosan megújulni képes természeti erőforrás, amelynek legfontosabb tulajdonsága a termékenysége. A talaj az éghajlattal és a hidrológiai viszonyokkal együtt termőhelyi tényező, a növények tápanyagforrása, amely meghatározza a növekedést. Függőleges metszete a talajszelvény.
A talajban végbemenő folyamatok hatására színükben és tulajdonságaikban eltérő rétegek, genetikai talajszintek különülnek el: a humuszos A szint, a felhalmozódási B szint (altalaj), valamint az anyakőzet C szint. A D-vel jelölt ágyazati kőzet már nem tartozik a talajhoz.
A talaj termőerejét a termőréteg vastagság és a fizikai talajféleség mellett főleg a genetikai talajtípussal lehet jellemezni. A genetikai talajtípus a hasonló fejlődésen átment, hasonló tulajdonságú talajok átlaga. A termőerőt, termőképességet közvetlenül a talaj vízgazdálkodása, levegőgazdálkodása és tápanyag-ellátottsága határozza meg.
A talajban talajlakó élőlények sok-sok milliárdjai hemzsegnek: gombák, algák, baktériumok, sugárgombák, földigiliszták, növények, emlősök, ezek közül a mikroszervezetek a legfontosabbak.
A talaj a természeti környezet része, természeti érték. A talaj védelme a természet általános védelmének is a része. Erdő esetében a 16-féle védelmi rendeltetés egyike a talajvédelem. Védett természeti területen a talaj és felszínének védelme kiemelt fontosságú. A talajvédelmi hatóság a megyei kormányhivatalok megyeszékhely szerinti járási hivatala.
A talaj és a troposzféra része a bioszférának, de arra a légkör felsőbb rétegei is hatással vannak.
A bioszféra az élet övezete, a Föld kőzetburkának (a litoszférának), vízburkának (a hidroszférának) és levegőburkának (az atmoszférának) azon része, ahol van élet és biológiai folyamatok mennek végbe. A bioszféra a globális ökológiai rendszer, az összes élőlénnyel és ezek minden kapcsolatával, beleértve az élettelen környezettel való kapcsolatot is. Bioszféra = kőzetburok + földfelszín + talaj + víz + levegő + napsugárzás + élővilág, vagyis az élő + élettelen természet. Elterjedten használják az ökoszféra kifejezést is.
A bioszféra pontos vastagsága nehezen mérhető. Szélső értékeknek a tengerszint feletti és alatti közel 10 – 10 km adható meg. Egyes madarak ugyanis 10.000 m magasságba is képesek felrepülni, de hegyi kecskét is megfigyeltek már 3000 m feletti magasságban. A mikroszkópikus szervezetek (pl. baktériumok) 5.000 m tengerszint feletti magasságtól 9.000 m tengerszint alatti mélységig előfordulnak, és több kilométer mélységben is megtalálhatóak a kőzetburokban.
A bioszféra védelmének része a természetvédelem (a természeti területek és értékek védelme) és a környezetvédelem (a környezeti elemek védelme).
További fontos kapcsolódó fogalmak
Az ökoszisztéma (= ökológiai rendszer) a biocönózis (= élőlény-társulás, életközösség) és a biotóp (= élőhely, élettelen abiotikus természetes környezet) együttese, (kapcsolat)rendszere.
A biocönózis (= életközösség) ugyanazon az élőhelyen egyidejűleg élő populációk kapcsolatrendszere, valamely biotóp meghatározott társulása, élőlények meghatározott csoportja, amelyet többek között az állandó fajkombináció, az önszabályozó képesség és valamely növényfaj dominanciája jellemez.
A populáció egyed feletti szerveződési szint, a faj térben és időben együtt élő egyedei, térben és időben együtt élő, fajon belüli szaporodási közösség.
A biotóp (= élőhely) a biocönózis által lakott terület, annak környezete, élettere.
Az ökoszisztémák fennmaradásához biológiai sokféleség (biodiverzitás), az élővilág sokfélesége szükséges, az ökoszisztémák működése a biológiai sokféleség csökkenésével károsodik.
A BIOSZFÉRA-REZERVÁTUMOKRÓL
Az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 1971-ben „Man and Biosphere” (MAB) (Ember és bioszféra) címmel kutatási programot indított, amelyet 1972. június 5-én a Stockholmban tartott „Ember és bioszféra” ENSZ környezetvédelmi világkonferencián hagytak jóvá határozattal a résztvevő országok (ezt a napot egyben nemzetközi környezetvédelem világnapjává nyilvánították). A program keretében 120 országban összesen 630 ún. bioszféra-rezervátumot jelöltek ki.
A bioszféra-rezervátumok létesítésének fő céljai a Föld nagy ökoszisztéma-típusait reprezentáló, kiemelkedően értékes területek védelme, a biológiai sokféleség megőrzése, a fenntartható fejlődés élő laboratóriumaiként az emberi és természetes folyamatok megfigyelése és a fenntartható hagyományos gazdálkodási módszerek kidolgozása.
A bioszféra-rezervátumok 3 fő funkciója a következő.
Megőrzési funkció: a rezervátumoknak biztosítaniuk kell a kiválasztott ökoszisztémák változatosságának a fennmaradását és a fajok sokféleségének a megőrzését.
Fejlődési funkció: a rezervátumok területén belül elő kell segíteni a helyi körülmények között megvalósítható, ökológiai, társadalmi és kulturális szempontból is fenntartható gazdasági fejlődést a helyi hagyományos módszerek figyelembe vételével.
Kutatási és oktatási funkció: a rezervátumok területén támogatni kell a természetvédelmi célú tudományos kutatásokat és monitorozást, elő kell segíteni az oktatási és ismeretterjesztési célú tevékenységeket.
A bioszféra-rezervátumok felépítése övezeti rendszeren alapul.
A magterület fokozottan védett természeti terület, amelynek az elsődleges funkciója a megőrzés és a kutatás. Hosszú távú védelmet nyújtanak a rajtuk élő életközösségeknek, növény- és állatfajoknak.
A védőövezet (védőzóna) célja a magterületek védelme. Csak korlátozottan folyhat a területen emberi tevékenység, amely nem lehet ellentétes a természetvédelmi célokkal, és cél az ökoturizmus elősegítése is.
A bioszféra rezervátum járulékos és nemzetközi minősítésű és jelentőségű védett természeti területi kategória. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 29. § (1) és (2) bekezdése a következőként rendelkezik:
Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott részét – ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel – a miniszter nemzetközi kötelezettség-vállalásainkkal összhangban bioszféra-rezervátummá minősíthet. A bioszféra-rezervátumon belül a kiemelkedő természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.
Magyarországon hat bioszféra-rezervátum van (2017). Az Aggteleki bioszféra-rezervátum, a Fertő-tavi bioszféra-rezervátum, a Hortobágyi bioszféra-rezervátum, a Kiskunsági bioszféra-rezervátum és a Pilisi bioszféra-rezervátum jelölését 1979 és 1981 között fogadta el az UNESCO MAB, a hatodik területet, a Mura–Dráva–Duna határon átnyúló (kétoldalú, horvát-magyar) bioszféra-rezervátumét pedig 2012-ben.
2019 © Dr. Temesi Géza
