Pszichológiaágak
A pszichológia (lélektan) az ember lelki működésével, a gondolkodással, az érzelmekkel és a viselkedéssel foglalkozó tudomány, amelynek sok ága van: általános pszichológia, fejlődéspszichológia, pedagógiai pszichológia, személyiségpszichológia, szociálpszichológia, klinikai pszichológia, kriminálpszichológia, környezetpszichológia stb. A pszichológia születését 1879-re teszik, megalapítója Wilhelm Wundt. Az azóta eltelt több mint 140 év alatt sokat fejlődött a lélektan, összefüggésben más tudományokkal és az alkalmazási területekkel is. Nem idős tudományterületről van tehát szó, de több emberöltő eltelt a kialakulása óta.
A környezetpszichológia az ember és a környezete közötti kapcsolattal foglalkozik. A természetvédelmi pszichológia pedig a legrégebbi emberi történelembe gyökerező, de új pszichológiai ágazat, amely mintegy húsz éves múltra tekint vissza. Alapvető célja a természetre gyakorolt negatív emberi hatások csökkentése.
Lássuk a pszichológia és a természetvédelem kapcsolatát illetékes tollából az alábbi írásban!
PSZICHOLÓGIA ÉS TERMÉSZETVÉDELEM
Az ökológiai válság kezelése során elengedhetetlen, hogy megértsük az emberi tényezőt – viselkedését és ennek hátterében álló legkülönbözőbb (gyakran ellentmondásos) motivációit –, mivel az emberi faj kulcsfontosságú hatást gyakorol a biológiai sokféleségre. A természetvédelmi intézkedések, bár szakmailag jól megalapozottak, gyakran ütköznek olyan hatásrendszerekbe, amelyek már az emberi működés, viselkedés területéhez tartoznak, és amelyek léte akadályozza az eredményességüket.
A pszichológia mint humántudomány az emberi psziché működésével és az emberi viselkedés mozgatórugóinak tanulmányozásával foglalkozik, így tudásrendszerének becsatornázása a válság kezelésébe elengedhetetlen!
Az alábbiakban három olyan pszichológiai tudományterület mutatunk be, amelyek valamilyen mértékben az ember-természet viszonyával foglalkoznak: a környezetpszichológiát (environmental psychology), a természetvédelmi pszichológiát (conservation psychology) és az ökopszichológiát (ecopsychology).
Környezetpszichológia
A környezetpszichológia a ’60-as – ’70-es években jött létre az Amerikai Egyesült Államokban. Míg a pszichológia korábban elsősorban a belső lélektani folyamatok illetve a társas kapcsolatok tanulmányozására helyezte a hangsúlyt, a környezetpszichológia létrejöttét az a felismerés motiválta, hogy a fizikai környezet szintén nagyon lényeges hatást gyakorol az emberi viselkedésre.
A környezetpszichológia tehát elsődlegesen az ember és fizikai környezetének kölcsönhatásait kutatja. Túlnyomórészt az épített környezet és az emberi viselkedés kapcsolatával foglalkozik, és építészekkel, tájépítészekkel, szociológusokkal együttműködve különböző intézmények (kórházak, irodák) tervezésében, illetve a várostervezésben hasznosítja kutatási tapasztalatait.
Emellett az ember és természeti környezetének kölcsönhatásait is vizsgálja, például azt, hogyan hatnak ránk bizonyos természeti környezetek, hogyan észleljük ezeket, illetve milyen tényezőknek köszönhetjük a természetes élőhelyek vagy városi zöldövezetek pihentető hatását?
Természetvédelmi pszichológia
A természetvédelmi pszichológia a kétezres évek elején vált le a környezetpszichológiáról, s a természetvédelmi biológiához hasonlóan a biodiverzitás megőrzését és a környezeti fenntarthatóságot tűzte ki célul.
A természetvédelmi pszichológia ugyanakkor számos olyan kérdést fogalmaz meg, amelyek már a nyolcvanas-kilencvenes években, az ökopszichológia létrejötte során is felmerültek: milyen tényezők határozzák meg az ember és természet kapcsolatát, milyen értékek jellemzik ezt, hogyan alakul ki a természethez való kötődés és empátia, milyen tényezők befolyásolják a környezettudatos viselkedést stb.
Ökopszichológia
Az ökopszichológia létrejöttét Theodore Roszak könyvének 1992-es megjelenéséhez társítják, aki először használta ezt a fogalmat, ugyanakkor az ökopszichológiai gondolkodás, elmélet és gyakorlat előzményei egészen a 60’-as évekig nyúlnak vissza.
Az ökopszichológia egy transzdiszciplináris tudományterület, amely először hívta fel a figyelmet az élő rendszerekkel való kapcsolatunk pszichológiai vonatkozásaira. Már a nyolcvanas években megfogalmazódtak a következő kérdések: Milyen pszichés mozgatórugói vannak annak az emberi viselkedésnek, amely önnön létét veszélyezteti? Hogyan lehet erre a magatartásra hatni? (lásd pl. Ralph Metzner vagy Roger Walsh írásait). Ezek hosszú időn keresztül kevés érdeklődést váltottak ki a pszichológia más területein, a kétezres évek után viszont szemmel láthatóan elindult egy változás.
Az ökopszichológia gyökeres újítása az volt, hogy szakított a pszichológiai iskolák emberközpontúságával, s a természettudományokból hozott rendszerszemléletével egy tágabb nézőpontból tekint rá az ember-természet kapcsolatára: a természetvédelmet már nem morális vagy nem csupán racionális, hanem azonosulási kérdésként értelmezi, és emberi egészséget az élő rendszerekkel való kapcsolataink minőségével méri.
Az ökopszichológia kutatási témái között szerepel az ember és a természet többi részének kölcsönkapcsolata, ennek mind az emberi egészséggel, mind pedig az ökoszisztémák egészségével kapcsolatos vonatkozásai, valamint az ökológiai identitás kérdése.
Az ökológiai identitás annak az élményszintű megélése, hogy emberként mi magunk is részei vagyunk az egymásba ágyazott természeti rendszereknek, amelyeket a biológia szerveződési szinteknek nevez. Ez több mint pusztán ismeret: megtapasztalás, élmény. „Behálózottságunk”, vagyis anyagi, energetikai és bioritmusbeli összekapcsoltságunk élményszintű felismerése teszi lehetővé, hogy a természetet ne valamilyen külső tényezőként tartsuk számon, hanem lényünk, identitásunk részeként. Ez jóval túlmutat a természetvédelem racionális vagy éppen morális megközelítésmódjain, amelyet más területeken tapasztalunk!
Az alkalmazott ökopszichológiai tevékenységek fő célja éppen ezért rendszerbe ágyazottságunk felismerése, és ezen keresztül a paradigmaváltás megvalósítása (észlelés- és gondolkodásmódunk, tudástartalmunk és viselkedésünk együttes átalakítása).
A természetvédelmi pszichológia és az ökopszichológia különbségei
Úgy tűnhet, hogy a felsorolt területek között, különösen a természetvédelmi pszichológia és az ökopszichológia között számos átfedést találunk kutatási területeik szempontjából. Valójában azonban ezek eltérő elméleti alapokról indultak, és a fő különbség az általuk megcélzott változás mértékében van.
Míg a természetvédelmi pszichológia elsőfokú változásban gondolkodik, amelyet az ember természettel kapcsolatos viselkedésének átalakítása jelent, addig az ökopszichológia egy mélyebb, ún. másodfokú változást sürget: nemcsak viselkedésünk, hanem teljes szemléletmódunk (s ezen belül viselkedésünk) átalakulását, azaz paradigmaváltást.
Összegzés és kitekintés
Mivel a legtöbb természetkárosító folyamat az emberi viselkedés közvetlen vagy közvetett eredménye, ezért a természetvédelem nem értelmezhető a jövőben az emberi viselkedést kutató tudományterületek, mint például a pszichológia tudásbázisa nélkül.
A pszichológiai ismereteket két különböző mélységbe merészkedve hasznosíthatjuk. Egyrészt használhatjuk a főáramú pszichológia tudásbázisát az emberi viselkedés fenntarthatóbbá alakítása, manipulálása érdekében (ebben a megközelítésben dolgozik a természetvédelmi pszichológia). A másik lehetőségünk viszont az, hogy a problémák mélyére nézve a válság okait és tüneteit együttesen kezeljük – erre hív bennünket az ökopszichológiai megközelítés.
Hazai kezdeményezések
2018. április 27-én szervezte meg az Ökopszichológiai Intézet partnereivel közösen azt a szakmai napot III. Ökopszichológiai nap: Természetmegőrzés és ökopszichológia címmel, amelynek során Magyarországon először foglalkoztunk a természetvédelem és a pszichológia kapcsolatával. A rendezvényen számos hivatásos természetvédelmi szakember, kutató, valamint természetvédelmi civil szervezet is képviseltette magát.
Ennek folytatásaként 2018. szeptemberében Tihanyban a Student Conference on Conservation Science keretében tartottunk előadást a témában természetvédelemmel foglalkozó PhD hallgatóknak „Conservation means behavior” – Putting the human mind in the equation címmel.
Bár az elmúlt év során a klímaválság kapcsán hazánkban is egyre többször merültek fel olyan hangok, amelyek a pszichológia szerepét hangsúlyozzák a globális (és helyi) válságfolyamatok kezelésében, még mindig hosszú utat kell megtennünk a pszichológiai ismeretek szélesebb körű alkalmazásáig a természetvédelmi intézkedések tervezésekor.
2020. február © Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet
