HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM

FÁS SZÁRÚ ŐSHONOS NÖVÉNYFAJAINK

Szárazföldi növényeink a szár szerint lehetnek lágyszárúak vagy fásszárúak. A lágy szárú növények egyévesek, kétévesek vagy évelők, a fás szárú növények pedig fák, cserjék, törpecserjék, kúszónövények vagy fás élősködők.

A fás szár éveken át fejlődő, másodlagos vastagodású, évgyűrűs szerkezetű szárat (törzset, ágat) jelent évgyűrűkkel. A keresztmetszet szerkezeti részei a kéreg, a háncs, a kambium, a szíjács, a geszt és a bél. A hazai fásszárú növények nyitvatermők (fenyők, tiszafa, csikófark) vagy zárvatermő kétszikűek (lombos fajok).

A fásszárúak közül a fák csúcsközeli szárelágazásúak, amelyek fejlett alakban törzzsel és koronával rendelkeznek. „Kis fák”-nak az 5-6 m-től 10-12 m magasságig növekedő fafajúakat nevezik. A cserjék alapközeli szárelágazású fászárúak, amelyeknek hiányzik vagy rövid a törzsük, mert alaptól ágazik a korona, és általában 5-6 m magasság alattiak, a törpecserjék pedig mintegy fél méter magasságúra nőnek. Vannak részben vagy teljesen fásodó liánszerű kúszónövényeink és cserje alakú fás (fél)élősködő fajaink is. A félcserjék szárának az alsó része fásodik, átmenetet jelentenek a fásszárúak és az évelő lágyszárúak között.

Őshonos fás szárú növényfajaink – ahogy a többi őshonos növények is – természetvédelmi szempontból lehetnek általános védelem vagy kiemelt természetvédelmi oltalom alatt állók, utóbbiak védettek vagy fokozottan védettek. Fás szárú növényfajaink összes száma 193, ebből fafaj 53, cserjefaj 86, törpecserjefaj 11, félcserjefaj 37, kúszó fás szárú növényfaj 4, fás félélősködő faj 2. Kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló fajaink száma a berkenye kisfajokkal együtt 94.

Az őshonos fás szárú növényfajaink közül az alábbiakban

► nevesítésre kerülnek a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt nem álló legjellemzőbb fa- és cserjefajaink,

► a védett vagy fokozottan védett fásszárúakat pedig a táblázat tartalmazza.

A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt nem álló fafajokat illetően a nyitvatermők törzséből az erdeifenyő erdei állományalkotó fafajunk, a tiszafa a Bakonyban és a Bükkben őshonos, a közönséges boróka pedig inkább cserje, mint fa. A közönséges lucfenyő az Alpok nyúlványain őshonos, hasonló a közönséges jegenyefenyő természetes elterjedési területe is. 

A zárvatermők törzséből sok szép őshonos fafajunk van. A bükkfafélék családjába tartozik több állományalkotó fafajunk, ilyen a bükk, a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a molyhos tölgy és a csertölgy. Az olasz tölgy őshonos, a magyar tölgy valószínűleg idegenhonos. Ebbe a családba tartozik a szelídgesztenye is.

A rózsafélék családjának fajai többek között a barkócaberkenye, a madárberkenye, a madárcseresznye, a sajmeggy (pipaszármeggy), a zselnicemeggy, az erdei vadalma (vadóka) és a vadkörte (vackor).

Állományalkotó  fafajunk a (közönséges) gyertyán, amely egyik rendszertan szerint a mogyorófélék, más szerint a nyírfafélék családjához tartozik úgy mint a közönséges (bibircses) nyír, a mézgás (enyves) éger és a hamvas éger fafajunk is.

A hársfafélék családot alkotnak, ilyen fafajaink a kislevelű hárs, a nagylevelű hárs és az ezüst hárs, utóbbi őshonossági határeset.

A magas kőris, a virágos kőris, a magyar (keskenylevelű) kőris az olajfafélék családjának, a hegyi juhar, a korai juhar, a mezei juhar, a feketegyűrű-juhar (tatár juhar) és a vadgesztenye (bokrétafa) pedig a szappanfafélék családjának a fajai.

A fűzfafélék családjának nem védett természetes fafajai a fehér fűz (meghonosított), a törékeny fűz, a kecskefűz és a mandulalevelű fűz (utóbbi két faj kis fa vagy cserje), a fehér nyár, a fekete nyár, a szürke nyár (hibrid) és a rezgő nyár.

A szilfavészről is ismert szilfafélék családjának három őshonos fafaja van: a hegyi szil, a mezei szil és a vénic-szil.

Kiemelt természetvédelmi oltalom alatt nem álló cserjefajaink például a rózsafélék családjába tartozó csepleszmeggy, egybibés galagonya, cseregalagonya, kökény, málna és vadrózsa, ribiszkeféle pedig az egres (köszméte), amelyet termesztenek is, és a vörös (kerti) ribiszke (ribizli), amely vadon is él.

A mogyorófélék, illetve más rendszer szerint a nyírfafélék cserjefaja az európai (közönséges) mogyoró, az olajfaféléké pedig a közönséges fagyal. A kutyabenge és a varjútövisbenge a bengefélék, a bibircses kecskerágó és a csíkos kecskerágó a kecskerágófélék, a mogyorós hólyagfa (lehet kis fa is) a hólyagfafélék, az ükörkelonc a loncfélék, a fekete bodza, a vörös (fürtös) bodza, a kányabangita és az ostorménbangita a pézsmaboglárka-félék, a húsos som és a vörösgyűrű som a somfélék családjába tartozik.

A fűzfafélék családjának cserjefajai is vannak, ilyen például a csigolyafűz és a rekettyefűz, hasonlóan az olajfaféléknek a közönséges fagyal. Nagy cserjénk a szömörcefélék közül a cserszömörce és a borbolyafélék közül a sóskaborbolya.

Pillangósvirágú cserjénk az aranyeső (sárgaakác), a pukkanó dudafürt és a seprőzanót, félcserjénk a selymes rekettye és a festőrekettye. A hangafélék családjában a csarab örökzöld, a fekete áfonya pedig gyümölcstermő törpecserje, gyógynövények. Örökzöld félcserjénk a kis télizöld (meténg) kúszó hajtásokkal.

Fás szárú kúszónövények az örökzöld borostyán, a földi (erdei, vad-) szeder és az erdei iszalag, félélősködő fásszárúak az örökzöld fehér fagyöngy és a sárga fagyöngy (fakín).

Lehetne folytatni a felsorolást további hazai őshonos fásszárúakkal. Rajtuk kívül számtalan idegenhonos faj létezik, ilyen fafajunk például a feketefenyő, az ezüst juhar, a vörös tölgy. Tucatnyi idegenhonos inváziós fajunk is van, élen az erdeink közel egynegyedét alkotó fehér akác fafajjal. Óvjuk őshonos fa- és cserjefajainkat!

A képeken idős nevezetes fáink törzsei láthatók.

Kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló fás szárú növények természetvédelmi értékkel (Ft/egyed)

A fás szárú növényeknek alapvető szerepe van a széndioxid megkötésben és az oxigéntermelésben. Mint a természet meghatározó értékei a természetvédelem, az élővilágvédelem tárgykörébe tartoznak. Nagy a fásszárúak szerepe a környezetvédelemben is. Számos emberi gazdasági tevékenység tárgyai a fás szárú növények. A fákat érintően ilyen az erdőgazdálkodás és a faipar, a cserjéket és a kis fákat, a gyümölcstermőket és a látványosan virágzókat illetően a kertészet. Számtalan fajnak ehető a termése, illetve nagy szerepe van a gyógyászatban. A fa építőanyag, bútoralapanyag, tüzelőanyag.

Ritka látvány a kép mutatta erősen fagyöngyös fa. 

Befejezésül a figyelemfelhívást célozza faanyagismeretből a következő szakkifejezések felsorolása: szórtlikacsú - gyűrűslikacsú, színesgesztű (kettős színű) - szintelen- (nem színes) gesztű, álgeszt, szíjácsfa, keskenyszíjácsú - közepesszíjácsú - szélesszíjácsú, keményfa - félkeményfa - puhafa - lágyfa. Példaként szolgálhat, hogy a csertölgy gyűrűslikacsú, színesgesztű (kettős színű), széles-közepesszíjácsú, álgesztesedő, keményfájú, fagylécesedő törzsű, vastagkérgű lombos fafaj. A bükk szórtlikacsú, színtelengesztű (egyszínű), közepesszíjácsú, keményfájú, vékonykérgű lombos fafaj. Legkeményebb fája a galagonyáknak (az egybibés galagonyának és a kétbibés vagy más néven cseregalagonyának), valamint a húsos somnak van, mindhárom szórtlikacsú, színesgesztű és nehéz fájú cserjefajunk.

Természetvédelmi jogszabályok

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről

346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet a fás szárú növények védelméről

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről - 1. számú melléklet

12/2005. (VI. 17.) KvVM rendelet a fokozottan védett növény-, illetve állatfajok élőhelyén és élőhelye körüli korlátozás elrendelésének részletes szabályairól

2021. június © Dr. Temesi Géza