HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM

A földtől a csillagos égig

Legalább féltucat szó jelentésével lehet a téma feldolgozását indítani: Föld, föld, földterület, talaj, légkör, felhő... A Föld az életet hordozó bolygónk; a föld a Föld szilárd felszíne; a földterület annak meghatározott területű része, amelyhez művelési ágat rendel a jog; a talaj a szilárd földkéreg legkülső termékeny rétege; a légkör a Földet körülvevő gázburok; a felhő pedig eredetileg nem számítástechnikai fogalmat jelölő szó. A talajnál mélyebbre és a sztratoszféra fölé ezúttal ne menjünk, de tiszta időben, felhőtlen égboltozatnál a földön állva tekintsünk fel a csillagos égre, mert adott esetben 200 millió km-re is elláthatunk.

A bolygó olyan égitest, amely nem bocsát ki saját fényt, ilyen a Föld is, a csillagok pedig saját fénnyel világító égitestek, ilyen a Nap is. Érdekes téma lehetne a csillagok és a csillagképek, de maradjunk csak hazai földön és a fellegekben!

A földterület (földrészlet) művelési ága a hazai jogszabályok alapján 11-féle lehet. A csatolt táblázatban gyep = rét + legelő, fásított területet pedig a Központi Statisztikai Hivatal külön nem tart nyilván.

A talaj a természet sajátos képződménye, a szilárd földkéreg legkülső laza takarója, max. kb. 2 m vastagságú rétege. Folyamatosan megújulni képes természeti erőforrás, amelynek legfontosabb tulajdonsága a termékenysége. A talaj az éghajlattal és a hidrológiai viszonyokkal együtt termőhelyi tényező, a növények tápanyagforrása, amely meghatározza a növekedésüket. Képletesen kifejezve: termőhely = éghajlat + talaj + hidrológiai viszonyok.

A talaj függőleges metszete a talajszelvény. A talajban végbemenő folyamatok hatására színükben és tulajdonságaikban eltérő rétegek, genetikai talajszintek különülnek el: a humuszos A szint, a felhalmozódási B szint (altalaj), valamint az anyakőzet C szint. A D-vel jelölt ágyazati kőzet már nem tartozik a talajhoz.

A talaj termőerejét a termőréteg vastagság és a fizikai talajféleség mellett főleg a genetikai talajtípussal lehet jellemezni. A genetikai talajtípus a hasonló fejlődésen átment, hasonló tulajdonságú talajok átlaga. A termőerőt, termőképességet közvetlenül a talaj vízgazdálkodása, levegőgazdálkodása és tápanyag-ellátottsága határozza meg.

A genetikai talajtípusok rendszerében dr. Járó Zoltán az alábbi kilenc (I - IX.) főtípust, azokon belül típusokat, altípusokat és változatokat ír le.

I. Váztalajok

II. Üledék és hordalék talajok

III. Sötét színű erdőtalajok

IV. Barna erdőtalajok

V. Csernozjom talajok

VI. Szikes talajok

VII. Réti talajok

VIII. Láptalajok

IX. Mocsári és ártéri erdők talajai

A talajban talajlakó élőlények sok-sok milliárdjai hemzsegnek: gombák, algák, baktériumok, sugárgombák, földigiliszták, növények, emlősök, ezek közül a mikroszervezetek a legfontosabbak.

A talaj a természeti környezetnek is része, természeti érték, védelme így a természet általános védelmének is a része. Erdő esetében a 13-féle védelmi rendeltetés egyike a talajvédelem. Védett természeti területen a talaj és felszínének védelme kiemelt fontosságú.

A talaj is része a bioszférának, az élet övezetének, amelynek függőleges kiterjedése a földfelszíntől közelíti a -10 km-t és a +10 km-t. A -10 km-ig terjedő mélység a földkéreg legkülső, a +10 km magasság pedig a légkör legalsó része. A bioszféra organizmusai (szervezetei) a vírusok, a baktériumok, a moszatok vagy algák, a gombák, a zuzmók, a növények, az állatok és az ember.

A légkör vagy atmoszféra rétegei a következők:

troposzféra (0 - 10\15 km), sztratoszféra az ózonréteggel (10\15 - 50 km), mezoszféra (50 - 85 km), termoszféra vagy ionoszféra (85 - 600/700 km) és exoszféra (600\700 - 10.000 km); vannak átmeneti rétegek is: tropopauza, sztratopauza és mezopauza.

A troposzférában zajlanak az időjárási jelenségek, valamint érdekes fénytörési jelenségek is előfordulnak. A troposzféra nagy része és a földkéreg felső része az élet övezete, az említett bioszféra, ahol kedvezőtlen ökológiai folyamatok is zajlanak a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás miatt. Őshonos fajok visszaszorulnak, fajok pusztulnak, inváziós fajok terjednek, átalakulás felé tart a vadon élő élővilág. Jelentős probléma a Földön a túlnépesedés is, nem Magyarországon és Európában, hanem a fejlődő országokban, a földön egyre kevesebb tér marad az örökölt természet számára. Majd a világűr felé, az égre tekingethetnek a távoli jövő nemzedékei... Magyarországon a csökkenő népességszámmal viszont nincs összhangban a beépített területek jelentősen növekvő nagysága. Súlyos környezetszennyezést, egyre növekvő széndioxid kibocsátást okoz az ipar és a közlekedés, utóbbin belül élen jár a légiforgalom.

Az időjárási (egyben éghajlati) elemek a sugárzás, a levegő hőmérséklete és páratartalma, a légnyomás, a szél és a csapadék. Figyeljük alakulásukat!

Fénytörési jelenségek a szivárvány, amit vízcseppek, a halojelenség, amit jég, és a délibáb, amit megritkult levegő idéz elő. Az ég kék színét a Rayleigh-szórás, légköri fényszóródás okozza. Hasonló a helyzet, ha "piros az ég alja", ha vörös a lenyugvó Nap, vagy vörös fény övezi (lásd a képen, fotó:  dr. Temesi Géza, Pécs, 2015. szept. 6).

Föld és ég között, a troposzférában fokozódik a légi közlekedés, és képződnek a felhők is. Meteorológiai értelemben vett felhőkről van szó. Mérsékelt éghajlati övünkben az alacsony szintű felhők 0,5 - 2 km, a közepes szintűek 2 - 7 km, a magas szintű felhők pedig 7 - 12\13 km magasságban helyezkednek el, és alak szerint vagy rétegesek, vagy gomolyos felhők, vagy pedig függőleges felépítésű ún. zivatarfelhők.

A felhők tíz alaptípusa a következő:

Cirrus = pehelyfelhő, Stratus = rétegfelhő, Cumulus = gomolyfelhő,

Cirrostratus = fátyolfelhő, Cirrocumulus = bárányfelhő,

Altostratus = lepelfelhő, Altocumulus = gomoly- vagy párnafelhő,

Stratocumulus = gomolyos rétegfelhő,

Nimbostratus = réteges esőfelhő, Cumulonimbus = zivatarfelhő.

Földre szállt felhő a köd, ha a vízszintes látótávolság 1 km alatti, e feletti látótávolságnál párásságról beszélünk.

Az égbolt kék színét tehát a légkör gázrétegének említett fényszórása okozza, légkör nélkül az égbolt fekete színű volna. A Föld éltetője, megvilágítója a sugarakat szóró Nap: a légkör hőmérsékletének alakítója, a víz körforgásának mozgatója, a növények fotoszintézisének energiája, a napfény maga az élet… A láthatatlan ultraibolya és infravörös tartományok között van a fény látható tartománya. A növények a fotoszintézis folyamatában a levegő széndioxidját és a talaj víztartalmát a fényenergia segítségével alakítják át szénhidrátokká, miközben oxigént szabadítanak fel. Különösen nagy jelentősége van a széndioxid megkötése és az oxigén-felszabadítás szempontjából az erdőknek.

A talaj, a víz, a légkör, a felhők és a napsugárzás a természet létezésének a feltételei. A természet létezése pedig az emberi lét alapfeltétele.

2019 © Dr. Temesi Géza