TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS
A TERMÉSZET HAZAI JOGI VÉDELMÉRE

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn” (gróf Széchenyi István)

Tisztelve a szakmai múltakat és elődeink eredményeit, az alábbiak összegyűjtik a XVIII – XX. századokba visszatekintve és 2019-ig bezárólag az erdészet, a vadászat, a halászat és a természetvédelem törvényi szintű szabályozásait a vonatkozó törvénycikkek, törvények, törvényerejű rendeletek pontos megnevezésével. Voltak természetesen már a korábbi évszázadokban is különböző királyi rendelkezések, amelyek a természet védelmét célozták. Példákként szolgálhatnak: Zsigmond király 1426. évi rendelkezése a kíméletes erdőhasználatról; az 1504. évi XVIII. törvénycikk arról, hogy a parasztoknak vadászni és madarászni tilos; I. Ferdinánd 1548. évi dekrétumának XLIX. cikkelye; az 1563. évi XXII. törvénycikk urak és nemesek erdőiről; Miksa király által 1565-ben kiadott erdőrendtartás; Mária Terézia Országos Erdőrendtartása 1669-ből.

Maradva azonban a témául választott 1700 utáni évszázadoknál, szakterületenként és időrendben kerülnek felsorolásra a törvényi szintű jogszabályok a jelenleg hatályosakkal zárva a sorokat. A fejezetcímek a történetiséghez igazodnak.

De ne csak jog legyen a tartalom! Visszapillantást nyújt a publikáció a közeli és a távolabbi múltba szubjektíven kiválasztott régi szakirodalmi művek által is. A cél az emlékeztetés, valamint a motiválás a szakmai múlt tanulmányozására könyvtárakban és interneten. A múltbeli természettel összefüggő ismeretek és aktualizált felhasználásuk a jelenben és a jövőben ugyanis nélkülözhetetlenek azért is, mert tanulságokat hordozhatnak és a kultúránkhoz tartoznak.

1. VADÁSZAT, VADGAZDÁLKODÁS

Közel 300 éve jelent meg az első vadászati törvénycikk, amelyet 2019-ig további tíz meghatározó törvénycikk, törvényerejű rendelet, törvény illetve átfogó törvénymódosítás követett. [Voltak azonban más jogi szabályozások is kisebb jelentőséggel, ilyen volt például II. József („kalapos király”) 1786. évi császári vadászati rendtartása.]

1729. évi XXII. törvénycikk a vadászat és a madarászat szabályozásáról

1802. évi XXIV. törvénycikk a vadászatról és a madarászatról

1872. évi VI. törvénycikk a vadászatról

1875. évi XXI. törvénycikk a vadászatnak és vadászatra használható fegyvereknek megadóztatásáról

1883. évi XX. törvénycikk a vadászatról

1883. évi XXIII. törvénycikk a fegyveradóról és a vadászati adóról

1957. évi 43. törvényerejű rendelet a vadászatról és a vadgazdálkodásról

1961. évi VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról

1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.)

1997. évi XLVI. törvény az Országos Magyar Vadászkamaráról

A Vtv. átfogó módosítására 2015-ben került sor a vad védelmével, a vadgazdálkodással, valamint a vadászattal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi CLXXXIII. törvénnyel. A módosított Vtv. a hatályos vadászati törvény.

A vadászat jogi alapjai terén többek között az egyik alapvető kérdés a vadászati jog, a másik a vad tulajdonjoga. A vadászati jog a középkorban minden szabad embert megilletett, majd a történelem során változott, és már a szokásjog évszázadaiban összekapcsolódott a birtokjoggal. A szabályozott vadászati jog kötődhet meghatározott területnagyságú földtulajdonhoz (vadászterület), meghatározott társadalmi osztályhoz (nemesi előjog), és lehet állami. A vadászati jog a hatályos törvényi szabályozásunk alapján a földtulajdonhoz kötött, a vadászterület legkisebb nagysága bizonyos kivételekkel és lehetséges eltérésekkel 3.000 ha.

A vad lehet állami tulajdon és res nullius, azaz uratlan jószág, de tulajdonjoga elvileg kötődhet a földbirtokhoz, területtulajdonhoz is. A vad a Ptk. és a Vtv. alapján állami tulajdon (a zárttéri vadtartás kivételével), és a jogszerű elejtéssel kerül a vadászatra jogosult tulajdonába.

A vadgazdálkodás – vadászat alapja törvényben előírt hosszú távú (20 éves) és éves tervezési rendszer.

Emlékezzünk ez úton ezredforduló előtti szakkönyvekre is, hisz a szakirodalom a szakjogi ismeretterjesztést – oktatást – nevelést szolgálja.

1926-ban jelent meg a Magyar Királyi Földmívelésügyi Miniszter kiadványai keretében Illés Nándor könyvének II. bővített kiadása A VADŐR címmel. A m. kir. erdőőri és vadőri iskolák számára készült tankönyv szakmai ismeretanyaga mellett a függelékében tartalmazza a hosszú ideig hatályos 1883. évi XX. törvénycikket a vadászatról, valamint a vonatkozó végrehajtási rendeleteket, körrendeleteket. Ugyancsak a M. Kir. Földmívelésügyi Miniszter hasonló tartalmú kiadványa 1942-ből A HIVATÁSOS VADÁSZ című könyv vitéz Nemeskéri Kiss Géza tollából. A Mezőgazdasági Kiadó 1961-ben adta ki Szederjei Ákos VADCSAPÁSON című könyvét. Kőhalmy Tamás VADGAZDÁLKODÁSTAN I-II. című egyetemi jegyzetéből és Bencze Lajos Mezőgazdasági Kiadó által kiadott VADGAZDÁLKODÁSTAN című erdészeti technikumi tankönyvéből sok erdész és vadász tanult a múlt évezred utolsó évtizedeiben. És ki ne ismerné gróf Széchenyi Zsigmond műveit?

2. ERDŐK VÉDELME, ERDŐGAZDÁLKODÁS

A vizsgált évszázadokban, 2019-ig tizenkét meghatározó törvénycikk, törvény, illetve átfogó törvénymódosítás jelent meg az erdőkre, védelmükre és az erdőgazdálkodásra.

1790/91. évi LVII. törvénycikk az erdők pusztításának megakadályozásáról (első feudális erdőtörvény)

1807. évi XX. törvénycikk a futóhomok által okoztatni szokott károk elhárításáról és az általa elöntött területek termővé tételének módjáról

1807. évi XXI. törvénycikk az erdők föntartásáról

1879. évi XXXI. törvénycikk Erdőtörvény (első polgári erdőtörvény)

1923. évi XVIII. törvénycikk az erdészeti igazgatásról

1923. évi XIX. törvénycikk az alföldi erdő telepítéséről és a fásításokról

1935. évi IV. törvénycikk az erdőkről és a természetvédelemről

1961. évi VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról

1994. évi XLIX. törvény az erdőbirtokossági társulatról (hatályos)

1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.)

Az Evt. átfogó módosítására 2017-ben került sor az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LVI. törvénnyel, amely kedvezőtlenül módosította a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényt is. Az átfogóan módosított Evt. a hatályos erdőtörvényünk.

Az erdők többféle pozitív hatással vannak a környezetre, élőhelyet jelentenek, széndioxidot kötnek meg stb., ezért egyrészt a bennük folyó gazdálkodást tulajdontól függetlenül törvényben részletesen szabályozni és törvény alapján hosszú távon tervezni szükséges, másrészt indokolt meghatározó hányadukat állami tulajdonban tartani. Állami erdeink aránya 56 %.

Az erdőtervezésnek közel másfél évszázados a múltja, sajnos azonban egy évtizede visszafejlődő a szakmai és jogi tendenciája.

Magyarország erdősültsége az I. Világháború előtt közel 26%-os volt, ami Trianon után 12 % alá csökkent. Jelenlegi erdősültségünk 20 % feletti, azonban erdeink egynegyede akácos, több mint 6 %-a pedig nemesnyár ültetvény. Őshonos fafajaink pusztulnak, részben az éghajlatváltozás, részben erdőgazdálkodási problémák miatt. Klasszikus fokozatos felújító vágásokra, szálalóvágásokra, szálalásokra (folyamatos borítást biztosító készletgondozó használatra) van szükség az erdőfelújítási és a fakitermelési módokat illetően. Ezen a téren is az állami tulajdonú erdőkben gazdálkodó állami erdészeti zártkörű részvénytársaságoknak kellene élenjáró szakmai példákat mutatni, ami nem tapasztalható a gyakorlatban.

Több könyvtárunk is bizonyítja, hogy az ezredforduló előtti másfél-két évszázad erdészeti szakirodalma gazdagnak mondható a selmecbányai erdészeti felsőoktatással kezdődően, majd az Országos Erdészeti Egyesületnek, az Országos Erdészeti Főigazgatóságnak, az intézményesített erdészeti kutatásnak, a középfokú erdészeti oktatási intézményeknek, az erdészet kiváló szakembereinek köszönhetően. Az erdészet tudományos és szakmai területe rendkívül széles, ennek megfelelően sokirányú a szakirodalma és oktatásának tartalma is.

Fél tucat példa következik a régi értékes, a múlt tudását és szellemiségét bemutató erdészeti könyvekből.

Fekete Lajos ERDÉSZETI ROVARTAN I-III. rész (két kötetben, 344 oldallal) 1878-ból az első magyar nyelvű erdészeti rovartan. Fekete Lajos – Mágócsy-Dietz Sándor ERDÉSZETI NÖVÉNYTAN c. könyvének I. kötete (1891) 530 oldal, II. kötete (1896) 1336 oldal terjedelmű, kiadó az Országos Erdészeti Egyesület. Vadas Jenő ERDŐMŰVELÉSTAN című alkotása 711 oldallal, 220 szövegközti képpel 1898-ban jelent meg szintén az Országos Erdészeti Egyesület kiadásában. (Megjegyzés: évtizedekkel később Roth Gyula írt három kötetben erdőműveléstan könyvet.)

Magánkönyvtárból egy kuriózumnak számító kézírásos egyetemi tankönyvet (jegyzetet) szemléltet a mellékelt fotó az egyik legszebb erdészeti tantárgyból. Fekete Zoltán (1941): ERDŐBECSLÉSTAN, a faállomány-szerkezettan és a faterméstan vázlatával, Sopron, 410 oldal, 125 rajz.

Minden erdőmérnök és erdészeti technikus alapvető tankönyvei közé tartozott 1963-tól az Országos Erdészeti Főigazgatóság által az évben kiadott két színes képes tipológiai szakkönyv: Majer Antal: ERDŐ- ÉS TERMŐHELYTÍPUSOK ÚTMUTATÓ NÖVÉNYEI, Csapody Vera festett képeivel; Járó Zoltán: TALAJTÍPUSOK, Strauss Pál festett talajszelvényeivel.

3. HALÁSZAT, HORGÁSZAT, HALGAZDÁLKODÁS

A halászat, halgazdálkodás, horgászat terén hét törvénycikk, törvény, illetve átfogó törvénymódosítás jelent meg 2019-ig.

1888. évi XIX. törvénycikk a halászatról

1925. évi XLIII. törvénycikk a halászatról szóló 1888:XIX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

1961. évi 15. törvényerejű rendelet a halászatról

1977. évi 30. törvényerejű rendelet a halászatról

1997. évi XLI. törvény a halászatról és a horgászatról

2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről (Hhvtv.)

A Hhvtv. átfogó módosítására 2017-ben került sor a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosításáról szóló 2017. évi XLII. törvénnyel. A módosított Hhvtv. a hatályos halgazdálkodási törvény.

A halászat (halgazdálkodás) jogi szabályozása terén többek között az egyik alapvető kérdés a halászati (halgazdálkodási) jog, a másik a hal tulajdonjoga. A halászati (halgazdálkodási) jog a történelem során változott, volt szokásjog, alapvetően pedig kötődhet a földtulajdonhoz (meder tulajdonjogához), valamint lehet állami, sőt önkormányzati is. A halgazdálkodási jog a hatályos törvényi szabályozásunk alapján döntően állami (meghatározott esetekben önkormányzati). A hal elvileg lehet állami tulajdon, res nullius (uratlan jószág), de kötődhet a vízterület tulajdonjogához is. A természetes vizekben élő hal a Ptk. és a Hhvtv. alapján állami tulajdon és a jogszerű kifogással kerül a jogosult tulajdonába.

Fontos tudnivaló, hogy 2016-tól megszűnt a természetes vizeinken a kereskedelmi célú halászat, jellemző viszont a horgászat további térhódítása.

Néhány történelmi értékű halászati könyvet is említsünk! A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1887-ben adta ki Herman Ottó A MAGYAR HALÁSZAT KÖNYVE című kétkötetes nagy terjedelmű művét. Fekete István HALÁSZAT című könyve 1955-ben, Lányi György A HAL MINT ÉLŐLÉNY ÉS MINT TÁPLÁLÉK c. könyve pedig 1968-ban jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó illetve a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában. A horgászatnak önállóan főleg az ezredforduló körüli évtizedekben nagy az irodalma.

4. TERMÉSZETVÉDELEM

A természetvédelemnek rövid az állami önálló szakterületi és igazgatási múltja, de hosszú a története országunkban is. Az erdészet, a vadászat és a halászat törvényi szintű szabályozásai ugyanis a történelem során egyre inkább a természet általános védelmét is szolgálták. Az 1879. évi erdőtörvény már természetvédelmi törvénynek is tekinthető, az 1935. évi erdőtörvényben pedig a természetvédelem a törvényi címben is nevesítésre került. Két természetvédelmi törvényerejű rendelet után aztán megjelent a jelenleg is hatályos, többször módosított 1996. évi LIII. törvény.

1935. évi IV. törvénycikk az erdőkről és a természetvédelemről

1961. évi 18. törvényerejű rendelet a természetvédelemről

1982. évi 4. törvényerejű rendelet a természetvédelemről

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.)

Megjegyzés: a hatályos jogi szabályozást illetően a természetvédelmi törvény végrehajtásával kapcsolatos kormányrendeletek és miniszteri rendeletek összes száma (a területi védetté nyilvánításokra és kezelési tervekre kiadott rendeletekkel nem számolva) nagyságrendre másfélszerese az erdőtörvény, a vadászati törvény és a halgazdálkodási törvény végrehajtási rendeletei együttes számának.

A védetté nyilvánítások a múlt évszázadban kezdődtek meg, 1912-ben madarak majd más állatfajok, 1971-ben pedig növényfajok természetvédelmi védetté nyilvánításával. 1939-ben a Debreceni Nagyerdő természetvédelmi területté való védetté nyilvánítása történt meg. Már a II. Világháború befejezéséig is folytatódott a területi védetté nyilvánítás. Első nemzeti parkunk a Hortobágyi Nemzeti Park (1972), és tovább folytatódott természeti értékek védetté nyilvánítása is.

A természetvédelem állami csúcsszervei a következők voltak:

1879 – 1954 → FM (Földművelésügyi Minisztérium)

1954 – 1961 → OEF (Országos Erdészeti Főigazgatóság)

1961 – 1977 → OTvH (Országos Természetvédelmi Hivatal)

1977 – 1987 → OKTH (Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal)

1987 – 1990 → KVM (Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium)

1990 – 1998 → KTM (Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium)

1998 – 2002 → KöM (Környezetvédelmi Minisztérium)

2002 – 2010 → KvVM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)

2010 – 2014 → VM (Vidékfejlesztési Minisztérium)

2014 – 2018 → FM (Földművelésügyi Minisztérium)

2018 –           → AM (Agrárminisztérium)

(Megj.: 1990-ben három hónapig KöM, így 12 „főhatóság” volt 140 év alatt)

A természetvédelem szakirodalma különösen az utóbbi évtizedekben gazdagnak mondható, lásd a honlap Szakirodalom menüpontját! Ami pedig a természetvédelem szakterületi és szervezeti kialakulását illeti, a bölcső alapvetően az erdészet volt. Kaán Károly erdőmérnök, az erdőgazdálkodás és erdőigazgatás erőskezű állami vezetője 1914-1916-ig természetvédelmi kormánybiztos is volt. 1931-ben jelent meg TERMÉSZETVÉDELEM ÉS A TERMÉSZETI EMLÉKEK című könyve, és hatásának köszönhető az 1935. évi IV. törvénycikk tartalma.

5. A TERMÉSZET ŐRZÉSE

A természet általános védelmének és kiemelt oltalmának része és eszköze a természet őrzése. Hosszú ideig az egyes ágazati törvényi szintű jogszabályok tartalmazták az erdők, a vad és a vadászterületek, valamint a hal és a halászati vízterületek őrzésére vonatkozó szabályozásokat is. Kivételt képeztek és megalapozóak voltak nem csak a mezőgazdálkodás, hanem az erdők és a vadászat, sőt a természetvédelem szempontjából is a mezei rendőrségről szóló korabeli törvénycikkek.

1840. évi IX. törvénycikk a mezei rendőrségről

1894. évi XII. törvénycikk a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről

A természetvédelem szervezetének alakulásával párhuzamosan alakult ki több lépcsőben a természetvédelmi őrzés jogintézménye, amelynek első törvénye 1998-ban lépett hatályba. Az 1997. évi CLIX. törvény alapul szolgált a 15 évvel későbbi törvényhez, és módosítva továbbra is hatályos.

1997. évi CLIX. törvény a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról

2013-tól pedig az ágazati (szakterületi) törvényi szabályozások rendészeti vonatkozásait kiváltó új törvény (rendészeti törvény) lépett hatályba a természet őrzésének átfogó szabályozására azzal, hogy egyes speciális szabályozásokat továbbra is tartalmaznak az ágazati törvények. A rendészeti törvény szabályozza a természetvédelmi őr, a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, az erdészeti hatóság rendészeti feladatokat ellátó tagja, a hivatásos vadász, a hivatásos halőr és az állami halőr (2019 előtt halászati őr), valamint a mezőőr rendészeti feladatellátásának alapvető kérdéseit.

2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról

Szakkönyveket is említve: 2008-ban jelent meg A TERMÉSZETVÉDELMI ŐRI INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA című 102 oldalas intézkedéstaktikai jegyzet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megrendelésére, a Rendőrtiszti Főiskola gondozásában, szerzője Farkas Csaba Sándor. A természetvédelmi őrzés polgári segítői részére került kiadásra 2001-ben A POLGÁRI TERMÉSZETŐRI VIZSGA TANANYAGA című kétkötetes tankönyv a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelemi Hivatalának gondozásában 56 + 116 oldal terjedelemmel, szerkesztője Temesi Géza.

6. LŐFEGYVEREK

Végül a vadászlőfegyverekre, a polgári használatú és a természet őrzésével is összefüggő szolgálati lőfegyverekre vonatkozóan számos törvényi szintű szabályozás született a vizsgált évszázadok előtt is. Példaként szolgálhat az 1514. évi LX. törvénycikk, amely szerint a nem javadalmazott papok, a tanulók, a hajdúk, a parasztok fegyvert és puskát ne viseljenek. A vadászfegyverek megadóztatása vonatkozásában két további példát a XIX. századból lásd a Vadgazdálkodás – vadászat cím alatti törvénycikkek között. Megjelentek azonban más törvényi szabályozások is a vadász- és más kézi lőfegyverek bevizsgálásáról.

1891. évi XXXIV. törvénycikk a kézi lőfegyvereknek kötelező megvizsgálásáról

1973. évi törvényerejű rendelet a kézi lőfegyverek próbabélyegeinek kölcsönös elismeréséről Brüsszelben, 1969. július 1-jén kötött nemzetközi Egyezmény kihirdetéséről

A vadászlőfegyverekre, rendészeti személyek szolgálati lőfegyvereire is vonatkozó hatályos törvényi szabályozás a fegyvertörvény (Ftv.)

2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és lőszerekről (Ftv.)

Jeles fegyverszakkönyv Zoltán Attila VADÁSZFEGYVER- ÉS LŐISMERET I-II. című, a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában 1981-ben megjelent 647 oldal terjedelmű műve. Az Országos Természetőr Egyesület FEGYVER- ÉS TÁVCSŐISMERET című, 2018-ban megjelent ismeretterjesztő kiadványa azonos című 1998. évben írt oktatási kézirat aktualizált felhasználásával készült 32 oldal terjedelemben, szerző Temesi Géza.

7. MÚLT, JELEN ÉS JŐVŐKÉP

A múlt ismerete szakmai kultúránkhoz is tartozik. Az idősebbek adják át a gondolataikat és ismereteiket az utánuk következő generációknak a szakmai múltról, a történelemről! A múlt részletes tanulmányozása egyébként egyre inkább lehetővé válik az internet világában is. A hatályos törvények pedig a természetvédelem és a természethasználat alapját képezik, ezért naprakész ismeretük és alkalmazásuk a természet védelmében nélkülözhetetlen.

Az alapos és átfogó szakmai és szakjogi ismeretek hiánya azonban sajnos gyakran tükröződik a világhálón, sőt a nyomtatásban publikálók körében is, amit naponta megtapasztalunk a természetvédelem terén. Az eddigi alkotó generációk óriási tudást és eredményeket halmoztak fel, fejlesszük azokat a tanulságoknak megfelelően tovább, és ne romboljuk (közvetve sem) tudatlansággal vagy tájékozatlansággal a természetvédelem ügyét!

Nem a természet van az emberért, hanem az embernek kell lennie a természetért. Sajnos a kortársak meghatározó hányada részben tájékozatlanságból, részben rövidtávú anyagi vagy más önös érdekeltség miatt nem ezt az alapelvet vallja vagy gyakorolja. Van egy évtizedünk a változtató cselekvésekre, aztán már a katasztrófa irányába haladhatunk a hulladék- és az ivóvízprobléma, a globális felmelegedés illetve éghajlatváltozás, a természet pusztulása és a szárazföldi területek várható csökkenése miatt, a jelentős népességnövekedés mellett.

Nagyságrendekkel érzékeltetve a helyzetet: a természet védelmét illetően évente 10 faj kihalása természetes, 100 faj az elviselhetőnek tartott felső határ, sajnos azonban 1.000 faj évenkénti kihalása a valóság. Jelenleg 1.000.000 fajt fenyeget a kihalás veszélye, jelentős részüket évtizedeken belül. 1980 óta az üvegházhatású gázok kibocsátása megduplázódott, ezért is a károsanyag-kibocsátást tíz év alatt legalább a felére kell csökkenteni, a hőmérséklet-emelkedést pedig 2 fok alatt kell tartani.

Ennyit röviden a múltról, a jelenről és a lehetséges jövőképről gondolatébresztőnek, motiválónak a környezet és a természet védelméért. A cím alatti Széchenyi-idézet különösen érvényes a környezeti fenntarthatóságra és a természetvédelemre.

Végezetül lássunk néhány törvénycikket 1879-től 1935-ig!

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=87900031.TV

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=88300020.TV

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=88800019.TV

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92300019.TV

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=93500004.TV

2019. június © Dr. Temesi Géza