Pusztulás
PUSZTULÓ TERMÉSZET
A természetvédelem a jövőt szolgálja, a jövő záloga, a fenntartható fejlődés egyik pillére, alapvető feltétele. A természet és a környezet megfelelő védelme nélkül az emberiség a katasztrófa irányába halad. Erre a problémakörre, a pusztuló természet veszélyére kívánják két menüpont (Aggodalom, Pusztulás) alatti – egyszerűen, röviden, tömören fogalmazott − publikációk felhívni a figyelmet azzal a megjegyzéssel, hogy a témakörnek széles körű az irodalma, így az számtalan internetes forrásból is tanulmányozható. Figyelemfelhívás tehát a cél a természet és a környezeti elemek együttes védelmére.
Fajok pusztulása, biológiai sokféleség
Csökkenőben van az élővilág biológiai sokfélesége azzal, hogy sok fajt fenyeget a kihalás veszélye. Egyes források szerint a világ országai évi 30 milliárd eurónyi összeget költenek fajok megmentésére a biológiai sokféleség megőrzése érdekében, ami kevés, mert legalább 50 milliárdra volna szükség. A kihalás veszélye fenyeget minden harmadik növényfajt és korallfajt (a növények 30 %-át, a korallfajok 35 %-át), a madárfajok 13 %-át, az emlősfajok 25 %-át és a kétéltűfajok 41 %-át. A problémakörnek egyébként nagy az irodalma. Legkevésbé veszélyeztetetteknek tűnnek tehát a madárfajok nem csak az életviszonyaik, a repülés képessége és a vándorlás miatt, hanem a természetvédelem nemzetközileg hagyományosan erős madárvédelmi aktivitása következtében. Nagy veszélyt jelenthet azonban a madárinfluenza vírus, illetve főleg a vírusmutáció.
Van azonban más, a madarakat is jelentősen érintő probléma. Entomológusok szerint a rovarvilág pusztulása figyelhető meg az utóbbi évtizedekben, ami nem a globális felmelegedés következménye. A melegebb nyarak ugyanis általában kedveznek a rovaroknak. Az okok a monokultúrás mezőgazdaság, a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek, rovarirtószerek, növényvédőszerek, műtrágyák, például a nitrogénvegyületek és a neonikotinoidok terén keresendők. Ha pusztulnak a rovarok, táplálékhiány jelentkezik a rovarevő állatoknál, különösen a madaraknál, amelyek állománya csökken. A vadon élő növények túlnyomó részét rovarok porozzák be, ha elmarad a beporzás, csökken az élelem mennyisége.
Hasonló veszély a klasszikus sertéspestis (KSP) mellett az afrikai sertéspestis (ASP), ami egy nagy ragályozó képességű, DNS vírus okozta fertőző betegség, és amely iránt az európai vaddisznó is fogékony. Emlősök, halak és vízimadarak pusztulását is okozhatja a botulizmus, egy anaerob baktérium általi fertőzés, mely 20 °C feletti hőmérsékletnél terjed. Ilyen és más betegségek is tizedelhetik a vadon élő állatok populációit.
A tengerek túlhalászata, az illegális halászat a halfajok és a tengeri élővilág sokféleségét és a fajokat veszélyezteti, a biokalózkodás pedig általában a vadon élő élővilágot.
Biokalózkodás alatt értjük a biológiai, genetikai erőforrásokból (vadon élő növények, állatok, gombák, mikroorganizmusok, gének) történő jogtalan (illegális) haszonszerző tevékenységet. A vadon élő állatokkal végzett illegális kereskedelem világviszonylatban a szervezett bűnözés körébe tartozik, és ezen a téren egyes források szerint a negyedik helyen áll (példa lehet az orrszavú tülkök miatti pusztítása).
A tengerek és óceánok vizének globális felmelegedés miatti melegedése, valamint a levegő növekvő széndioxid mennyisége miatti fokozott széndioxid elnyelése következtében előálló elsavasodás a tengeri fajok pusztulásának az oka. Az utóbbi fél évszázadban közel 50 %-kal csökkent a halak, tengeri emlősök, hüllők, madarak populációmérete, tehát megfeleződött a tengeri élővilág, derül ki egy WWF jelentésből. A növekvő légköri széndioxid egy részét a tengerek nyelik el, az elsavasodás és a melegedés pedig a még meglévő korallzátonyokat is veszélyezteti. Így az ausztráliai Nagy-korallzátonyt is súlyosan veszélyezteti a savasodó tengervíz hőmérséklet-emelkedése miatti korallfehéredés, ami végez a virágállatokkal, és csapást jelent az élőhelyként és táplálékforrásként korallokra támaszkodó halfajokra is.
A Földön mintegy 10 millió faj él, a fajok élettartama pedig 1-10 millió év. Az élővilág evolúciója következtében fajok halnak ki és új fajok keletkeznek, ezekből az adatokból számolva évente 1-10 faj keletkezése illetve kihalása tartaná fent a fenti fajszámot. Korunkat azonban a földtörténet hatodik nagy kihalási időszaka kezdetének jósolják, mert a kihalás a rossz nyelvek szerint összességében a fenti adat több ezerszerese lehet.
Globális felmelegedés
Az üvegházhatású káros gázok (legjelentősebb a széndioxid) kibocsátása hőmérséklet növekedést, globális felmelegedést okoz, és fokozódnak a szélsőségek az időjárásban. A felmelegedés mértékét a változások visszafordíthatósága érdekében 2° C alatt kellene tartani, amihez a következő évtizedekben a felére, majd nullára kellene csökkenteni a kibocsátást. Tenni kell, mert 2100-ra 4° C mértékben nőhet a globális átlaghőmérséklet, aminek hatására az óceánok, tengerek vize is felmelegszik, savasodik. Mindez a fajok veszélyeztetését, tömeges kihalását jelenti. A sarki grönlandi jég elolvadásával 7 m-rel nőhet a tengerek – óceánok szintje, ez a tenger- és óceánpartok 70 %-ára lenne hatással.
Üvegházhatású gázokat juttatnak a légkörbe többek között a közlekedés (légi, szárazföldi, vízi), az ipar és a szarvasmarha tenyésztés (“klímagyilkos tehenek”).
Erről a problémáról és a megoldásról szól a Párizsi Megállapodás, illetve a 2016. évi L. törvény.
FreeImages.com / nikita golovanov
Inváziós kontra őshonos fajok
A vadon élő élőlényeket a honosság szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:
1. Őshonos fajok
1.1. Elterjedt őshonos fajok
1.2. Veszélyeztetett őshonos fajok
1.3. Visszatelepülő őshonos fajok
1.4. Tájidegen fajok (az országban őshonosak, de az adott természeti táj klimatikus és termőhelyi viszonyai között természetes módon nem fordulnak elő)
2. Rejtett honosságú fajok
3. Idegenhonos fajok
3.1. a bekerülés módja szerint
3.1.1. Betelepített idegenhonos fajok
3.1.2. Behurcolt idegenhonos fajok
3.1.3. Spontán benyomult idegenhonos fajok
3.2. a terjedés szerint fajok a terjedés szerint
3.2.1. Elszigetelt, nem terjedő idegenhonos fajok
3.2.2. Potenciálisan veszélyt jelentő idegenhonos fajok
3.2.3. Intenzíven terjedő idegenhonos fajok: inváziós özönfajok
A biológiai sokféleséget is biztosító vadon élő őshonos fajokat az intenzíven terjedő idegenhonos fajok (özönfajok) kiszorítják, jelentősen csökkentve ezáltal a biológiai sokféleséget. Vonatkozik ez a vadon élő növény- és állatfajokra egyaránt. A Magyarországon veszélyt jelentő inváziós fajok körét a természetvédelemért felelős miniszter teszi közzé. A természetvédelmi bírsághoz hasonló közigazgatási bírság az inváziós bírság. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 80/A. §-a szerint aki tevékenységével vagy mulasztásával idegenhonos inváziós fajjal kapcsolatos előírásokat, valamint hatósági határozatban foglaltakat megsérti, idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatos bírságot (inváziós bírságot) fizet.
Erdőirtások
Az erdők a tengerek és óceánok vizéhez hasonlóan széndioxid nyelők. A víz azonban a széndioxid elnyelés következtében savasodik, az erdő viszont azt fotoszintézis során beépíti a növényi szervezetbe a szervesanyag-képződéssel, miközben oxigén-felszabadítás történik.
A Párizsi Megállapodás (lásd 2016. évi L. törvény) is ezért kezeli súlypontosan az erdőket. Az Amerikai Egyesült Államok, a Föld dobogós környezetszennyező országa e téren áruló, a Föld jövőjének, a Föld népességének, 170 aláíró államnak az árulója, visszalépett a Megállapodásból.
Az őshonos fafajú faállományok visszaszorulóban vannak a globális felmelegedés miatt és a környezetszennyezés közvetlen hatására hazánkban is. Erdősültségünk viszont folyamatosan nő, jelenleg 21 %, melynek azonban 24 %-a akácos, az akác pedig inváziós faj.
Nem az erdőterület növekedése a jellemző azonban számos országban, illetve kontinensen, sőt egyes térségekben még mindig folynak erdőirtások, ami az erdők szakszerű erdőgazdálkodás, felújítás nélküli pusztítását jelenti fakitermeléssel vagy akár égetéssel. Az erdőirtás okai a fanyersanyag-igény növekedés, a mezőgazdasági területek, ültetvények növelése, az állattartáshoz szükséges legelő biztosítása és az urbanizáció (települések, infrastruktúrák terjeszkedése). A trópusi esőerdők irtása (égetése) helyi ökológiai katasztrófa, élőhelyek szűnnek meg, fajok pusztulnak (az égéssel felszabaduló széndioxid pedig hozzájárul a globális felmelegedéshez). Az utóbbi évtizedben azonban csökkenő tendenciát mutat az erdőirtás. Európában az erdősültség növekszik, mindemellett viszont csökken a biológiai sokféleség.
Az erdőknek tehát komoly szerepük van a globális felmelegedés csökkentésében, a széndioxid elnyelésük azonban a további globális átlaghőmérséklet-növekedés, klímaváltozás hatására csökkenhet.
Ördögi körök, vagy kárláncolódás: irtják az erdőket, pusztulnak az erdők → emelkedik a hőmérséklet → csökken az erdők széndioxid-nyelése → emelkedik a hőmérséklet → tovább pusztulnak az erdők → tovább emelkedik a hőmérséklet.
Talajpusztulás
Az erdőtalaj összetett természeti érték, sajátos képződménye az erdőnek, ahol folyamatos tápanyag-utánpótlást kap, a víz és a szél talajpusztító hatása pedig lejtős területen is lényegesen kisebb mértékű, mint fátlan területen. A védelmi rendeltetések között szerepel talajvédelmi erdő is, amelynél a záródás kevesebb (min. 30 %) is lehet, mint más rendeltetések esetén (min. 50 %). Ami erdőben a talajt károsíthatja, az többek között a talajtűz, a fakitermelések és az erdei faanyagmozgatás, valamint a terepkerékpározás. Az erdőtörvény pár évvel ezelőtti módosításának eredménye a szabad kerékpározás erdeinkben, ami nem a természet védelmét szolgálja. Ráadásul az erdőtörvény úgy rendelkezik, hogy a kerékpározás az erdő rendeltetésétől függetlenül megengedett, tehát talajvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőben is, ami egészen abszurd törvényi szabályozás.
A talajpusztulás a víz és a szél hatására (erózió, defláció) részben természetes jelenség, különböző emberi tevékenységek miatt azonban napjainkban lényegesen nagyobb mérvű a természetesnél, globális problémává vált az elsivatagosodással (a sivatagok terjeszkedésével) egyetemben.
A talajképződés rendkívül hosszú folyamat, 3 cm talajképződéshez 500 – 1000 év időtartam szükséges, a talajpusztulás viszont igen gyors lehet.
A talajpusztulásnak klimatikus és antropogén okai vannak, a főbb okok között szerepel az aszály, a talajvízszint-süllyedés, az erdőirtás, különösen az esőerdők irtása, a túllelegeltetés, a városok terjeszkedése, a mezőgazdasági és az ipari tevékenység, valamint a hulladéklerakás. Földünkön kb. 1,5 milliárd hektár területet veszélyeztet közvetlenül a különböző mértékű talajpusztulás, a probléma Magyarországot is érinti.
A tűz
A természet pusztul a lángoktól. De a tűz természeti jelenség is, ami a pusztulás mellett a természet körforgását, a keletkező hamuzsír révén a megújulást segíti elő. Gyakoribb azonban az emberi gondatlanság és szándékosság miatti természeti tűz kiváltotta tűzkatasztrófa.
A természeti és a védett természeti területeken a tűzzel nemcsak a növényzet pusztul vagy károsodik, hanem az élőhelyek is károsodnak vagy megszűnnek, és az állatvilág egy része is elpusztul az időponttól, tűztípustól is függően. Az ezredforduló körül vita volt egy lakott területtől viszonylag távoli nemzeti parki területen keletkezett tűz oltását illetően. A tűzoltóság kiterjedt szántással szándékozott a tűz terjedését megakadályozni, a természetvédelmi őr szakemberek viszont azon az állásponton voltak, hogy a leégés kevésbé káros, mint a nagyterületű mély talajforgatás. Lehet a témában szakmai vitát folytatni, oltáskor azonban erre kevés az idő, és mindenkor a helyszín, a természetvédelmi szakmai és helyi ismeret, valamint a katasztrófavédelmi szempontok alapján együtt kell döntést hozni az ilyen esetekben.
2018 © Dr. Temesi Géza
Ajánlott szakirodalom:
Élő Bolygó Jelentés 2016. Összefoglaló
