„Ennek a generációnak példátlan mennyiségű technikai, tudományos és anyagi erőforrások állnak a rendelkezésére… És mégis talán ez az első generáció, amely a világ politikai, gazdasági és ökológiai rendszereit az összeomlás szélére sodorja.” [The Global Risks Report 2018]
Különösen a XX. század második felétől az alkotó generációk eredményei az égig érnek (technika, informatika, biológia stb.), de sorsdöntő orientációs ponthoz érkeztünk. Túl sok az üvegházhatású gázok kibocsátása, pusztulnak az esőerdők, globális felmelegedés fenyeget. A biológiai sokféleség egyre több faj kipusztulása miatt erősen csökkenőben van, a levegő, a tengerek és óceánok, valamint a szárazföld szennyezettsége pedig egyre nagyobb veszélyt jelent az emberi egészségre is. A rovarok száma rohamosan csökken, és mert a növények nagy részét a rovarok porozzák be, a tudományos kutatók egy lehetséges „ökológiai Armageddon”-ra figyelmeztetnek. A legnagyobb fajgazdagságú életközösségek közé tartozó és pozitív hatású (hullámtörő, áradásokat mérséklő) korallzátonyok fele már elpusztult! Vajon képes lesz-e az X, Y, Z generáció megcselekedni a szükséges változtatásokat, hogy biztonságosabb világban élhessen az ember?
Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy az oktatásnak lehet igen fontos alapozó szerepe a megoldásban. Hazánkban az 1996. évi LIII. törvény 64. §-a kimondja, hogy a természet védelmével kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv részét képezik. Ezeknek az ismereteknek az oktatásával elő kell segíteni, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája növekedjen. Hasonló a helyzet a környezetvédelemmel. Hogy áll ez a kérdés a felsőfokú oktatási intézményekkel? Környezet- és természetvédelmi ismereteket minden egyetemen oktatni kellene kötelező vagy választható tantárgyként, az egyetemi kar szakirányának megfelelő irányultsággal, tartalommal és terjedelemben.
A környezetügy elsőbbségének alárendelt jogalkotás és államigazgatás, valamint a globális (több mint nemzetközi) együttműködés elengedhetetlen feltétele a fenntartható jövőnek.
Egy emberöltőn belül totális ökológiai katasztrófa lehetséges. Az ok az ember. Sürgős cselekvések szükségesek! Ezekre int egyre több információ.
Ökológiai lábnyom
A nyom, a lábnyom sokféle jelentéssel bíró szavak. A jelentést a jelző vagy a szövegkörnyezet 
pontosítja. A természettel összefüggésben jelentheti például a vad nyomát, a vadnyomot, azon belül a lábnyomát (földön, hóban), melynek olvasása segíti a vadgazdálkodást – vadászatot a vadlétszám becslésétől a cserkeléses vadászatig. Van digitális lábnyom is, amely az ember digitális környezetben való jelenléte után marad. Létezik egy további viszonylag új és talán a legfontosabb jelképes megnevezés, az ökológiai lábnyom, amit több mint fél évszázada számítanak. Az ökológiai lábnyom szorosan összefügg napjaink nagy problémáival: a fenntarthatósággal, a globális felmelegedéssel és a természeti erőforrásokkal. Az eljövendő évekre vonatkozó egyre aggasztóbb gondolatokat ébreszthetnek ezért az alábbi meghatározások és adatok.
Az ökológiai lábnyom (ökolábnyom, ÖL) azt fejezi ki, hogy az emberiségnek milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. Mutatószámként azt a területet jelenti hektárban kifejezve, amin egy ember fogyasztási javai előállíthatók és a megtermelt hulladékai kezelhetők, eltüntethetők. Más megfogalmazással az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az életvitelhez szükséges javakat (ha/fő). Ezzel szemben áll a Föld biokapacitása (ökológiai kapacitása), ami az eltartóképesség, az ökoszisztéma azon kapacitása, hogy emberi hasznosításra alkalmas anyagokat termel, valamint képes elnyelni az emberi tevékenység során keletkező hulladékot (ha/fő). Míg az ökológiai lábnyom tehát a természeti környezet szolgáltatásai iránti keresletet, biokapacitás igényt, addig a biokapacitás a természeti erőforrás kínálatot jelenti.
Különböző forrásokból származó és kerekített adatokkal a Föld területéből kb. 12,5 milliárd hektár biológiailag produktív, évtizedünk elején a Föld biokapacitása 1,8 ha/fő (a népesség növekedése miatt folyamatosan csökken), míg az ökológiai lábnyom 2,7 ha/fő volt. Az országok közül Kuvait, Katar és az Egyesült Arab Emírségek 10 ha/fő feletti ökológiai lábnyom értéke után Dánia és Belgium is világranglista sorvezetők. Az USA 8 ha/fő, Európa 4,7 ha/fő, Magyarország pedig több mint 3 ha/fő ökológiai lábnyom értékekkel van jelen a túlfogyasztásban.
Nagy lábon élünk tehát, globálisan másfél Földet fogyasztunk, ugyanakkor a túlfogyasztó tendencia a népességnövekedéssel is összefüggésben növekvő. A Föld népessége 2019 őszén 7,733 milliárd, 1972-ben fele ennyi volt.
Éghajlatváltozás: évszakok, olvadások, kilátások
A globális felmelegedés a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését jelenti. Következmény az éghajlatváltozás, ami napjaink egyik alapvető környezetvédelmi és természetvédelmi problémaköre is. Az éghajlatváltozást okozó legmeghatározóbb antropogén (emberi tevékenységből eredő) hatások az üvegházgázok (széndioxid, metán, halogénezett szénhidrogének, dinitrogén-oxid, ózon) kibocsátásának emelkedő tendenciája, légköri koncentrációjuk növekedése.
Ábra az éghajlatváltozásról (szerk.: Temesi G.)
Kiemelten fontos az éghajlatváltozás témakörét publikálni azért, mert kb. egy évtizedünk van, hogy egyrészt komolyan vegyük a kérdést, másrészt megfelelő intézkedések történjenek világunkban.
Mérsékelt éghajlati övünkben a négy évszak jellemző időjárását és váltakozását egyre jobban befolyásolja a globális felmelegedés miatti klímaváltozás. Melegszik az éghajlat, jellemzővé válnak a szélsőségek az egyes évszakokban, aminek következtében gyengülnek, majd különböző további hatásokra és körülményre pusztulnak az őshonos fajok. A növényvilágban példa lehet egyik szép fafajunk, a bükk alkotta faállományok, ha a jelenlegi felújítóvágásos erdőgazdálkodásról nem térünk át az örökerdő (szálaló) üzemmódra, alkalmazkodva az éghajlatváltozáshoz. Ezzel párhuzamosan, szintén több tényező együttes hatására megjelennek az idegenhonos, köztük az inváziós fajok, nagy leckét feladva a természet védelmével és a természetgazdálkodással foglalkozó szakembereknek is. A problémakörben lásd a 408/2016. (XII. 13.) Korm. rendeletet.Az EU számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok száma jelenleg (2019. január) 49 növény- és állatfaj, ezekből hazánkban 14 faj egyáltalán nem fordul elő. A hazai természetes állat- és növényvilágra veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok hazai tudományos alapú jegyzékei viszont összesen 41 növényfajt (köztük például a fehér akácot, a zöld juhart és az amerikai kőrist) és 33 állatfajt (pl. nyestkutya, muflon, amurgéb, mediterrán csiga) tartalmaznak. A hazánkban még meg nem telepedett, a hazai növény- és állatvilágra potenciálisan veszélyt jelentő állatfajok száma 19 (pl. szürke mókus, mosómedve, nílusi lúd).
A trópusi öv esős és száraz évszakával, valamint az északi és a déli hideg éghajlati övezetekkel hasonló a helyzet, de globálisabb és tragikusabb következményekkel. Pusztulnak az esőerdők, ami a hatalmas széndioxid felhasználás helyett széndioxid felszabadítást jelent. Olvad az északi és a déli sarki jég, következmény az óceánok és a tengerek szintjének fokozatos megemelkedése, vagyis csökken a szárazföldi biológiailag produktív terület.
A klímaváltozás legfenyegetőbb jele, legpusztítóbb hatása a tengerek, óceánok szintjének emelkedése azért is, mert a Föld népességének a fele tengerek és óceánok melletti 60 km-es sávban él, a nagyvárosok közel kétharmada közvetlenül parton helyezkedik el. A számítható időn belül lehetséges 1 – 7 méteres tengerszint emelkedéssel riasztó jövőképet festenek fel egyes klímakutató tudományos műhelyek. 2100-ra 0,5 – 1,5 m-rel nőhet a tengerek, óceánok szintje, egyébként a Föld összes jégtakarójának elolvadása 60 m-es tengerszint emelkedést okozna.
További 2° C feletti hőmérséklet-emelkedés már visszafordíthatatlan folyamatokat indít el. Mindez beláthatatlan hatású a vadon élő élővilágra, valamint az emberre, beleértve az évtizedünk derekán már megindult népvándorlást (migrációs válságot) is. A jövőben a klímamenekültek a migráció létszámadatait és okait fogják gyarapítani.
Rovarvész – pusztul a rovarvilág
Az élővilág fajainak pusztulása, az egyedszám csökkenés és fajok kihalása, a biológiai sokféleség csökkenése az utóbbi évtizedek egyik növekvő problémája. A Földön élő fajok számát illetően különböző becslések, következtetések vannak, kerekítve és a baktériumokat nem számítva mintegy 10 millióra tehető a fajszám, ennek kb. 15 %-a ismert. Az időegység alatt kihaló fajok számára vonatkozóan is eltérő adatok olvashatóak a szakirodalomban. A fajok élettartama 1-10 millió év. Az élővilág evolúciója következtében fajok halnak ki és új fajok keletkeznek. Ezekből az adatokból számolva évente 1-10 faj keletkezése illetve kihalása tartaná fenn a fenti fajszámot. Korunkat azonban a földtörténet hatodik nagy kihalási időszaka kezdetének jósolják, mert a kihalás összességében a fenti adat több ezerszerese is lehet.
Az összes fajból mintegy 1 millió az ízeltlábúak száma. Az ízeltlábúak törzsének egyik osztályát képezik a rovarok, amelyek pusztulása az ezredforduló után rohamosan felgyorsult. A pusztulás oka alapvetően az emberi tevékenység, a lakott területek és az infrastruktúrák terjeszkedése, az ipar és a közlekedés környezetszennyező hatásai, a monokultúrás termesztési rendszerek és a vegyszerek (növényvédő szerek, műtrágyák) alkalmazása a mezőgazdálkodásban, a repülőgépes szúnyogirtás, a fűnyírás technikája és időpontja stb. A képen: kis szarvasbogár a főváros forgalmában, fotó: dr. Temesi Géza.
A rovarpusztulás következménye a rovarfajok pusztulása, a rovarevő állatok, köztük a madárvilág jelentős táplálékhiánya és pusztulása, ezzel is a biológiai sokféleség csökkenése, továbbá a rovarbeporzású növények, köztük a termesztett növények terméskiesése, ami élelemhiányt okoz. Párhuzamos probléma az inváziós rovarok terjeszkedése és károsítása.
A természetvédelem egyik alapvető feladata kell hogy legyen a jövőben a természet általános védelme és kiemelt oltalma keretében a rovarvilág megóvása. Országunkban 631 védett, illetve fokozottan védett rovarfaj van, ami az összes védett + fokozottan védett vadon élő állatfajok közel 54 %-a. A nemzeti park igazgatóságok és a megyei szinten működő területi természetvédelmi hatóságok részéről nagyobb figyelmet kell fordítani a feladatok és a hatáskörök keretében a rovarvilág védelmére.
© Dr. Temesi Géza
Mit hoz a jövő?
A természetvédelem és a környezetvédelem az emberiség jövőjének alapfeltételei, ezért a legfontosabb teendők közé tartoznak. A két terület összefügg illetve egymást részben átfedi, egymásra kölcsönösen hat, így egymást jelentősen segítheti is. Egyszerű példaként szolgálhat, hogy a levegő mint környezeti elem védelme védi a természetet is, az erdők védelme azok széndioxid megkötésével és más hatásaival védi a levegőt, a környezetet, mindkettő pedig a felmelegedés ellen hat. A globális felmelegedésről egyre több szó esik, a tettek azonban globálisan sántítanak. A felmelegedés elleni megfelelő nemzetközi összefogás terén sürgősen tovább kell lépni, különös tekintettel az Amerikai Egyesült Államok (lásd Párizsi Megállapodás), valamint a legkevésbé fejlett országok és a trópusi esőerdők vonatkozásában. Szorosan összefügg ugyanis a környezetpusztulás és a migráció is, a Föld erdeinek csaknem egyharmadát kitevő esőerdők terén pedig szinte katasztrófahelyzet van. Az esőerdők a Föld tüdeje, de a széndioxid megkötése (elnyelése) mellett pusztulásuk következtében sajnos egyre többet szabadítanak fel.
Sok év alatt összegyűlt tapasztalataink rövid összefoglalása szerint országunkban a következőkre volna halaszhatatlanul szükség.
1. A környezetvédelmi jogszabályok szigorítása, következetesebb környezetvédelmi és természetvédelmi jogalkalmazás.
2. Nagyobb állami és társadalmi összefogás a környezet és a természet hatékony védelméért. Több hiteles, naprakész, szakmailag ellenőrzött magyarországi környezet- és természetvédelmi információ a világhálón (sok a hiteltelen, hatálytalan, érvénytelen, jogsértő, helytelen, tudománytalan vagy szakmailag megalapozatlan internetes forrás).
3. Valamennyi egyetemi karon a szakterületnek megfelelő irányú, tartalmú és terjedelmű környezet- és természetvédelmi oktatás kötelező illetve választható tantárgyakkal.
4. Önálló környezetügyi – a környezetvédelemért, a természetvédelemért, a vízügyért, a természethasznosító ágazatokért (erdészet, vadgazdálkodás – vadászat, halgazdálkodás) és a klímapolitikáért felelős – minisztérium jövőbeni megalakításának kormányzati alapos mérlegelése.
5. Létszámnövelés felkészült szakemberekkel a környezetvédelem, a természetvédelem és a természethasznosító ágazatok igazgatása és állami művelése terén.
Fentiektől függ, hogy mit hoz a jövő, amiért nem elég aggódni, hanem az eddigieknél nagyságrenddel többet tenni is kell. Elsősorban emberi szolgáltatás valósuljon meg az ökoszisztéma érdekében és irányába, és ne az öncélú ökoszisztéma szolgáltatásról papoljunk egyre többet, tudományoskodó elméleti tartalmakkal.
2018. szeptember © Dr. Szemes Ferenc − Dr. Temesi Géza
