HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM

KÁROS, a szirti sastól az emberig

A káros, kártékony szó jelentése: kárt okozó, ártalmas, a hasznos ellentéte. A természettel összefüggésben a káros és a hasznos jelzőszó használata a vadon élő állatokkal összefüggésben a szakirodalomban és a jogban is általános volt. A m. kir. földmívelésügyi miniszter (Darányi Ignác) megbízásából írt, Herman Ottó (1908): A madarak hasznáról és káráról című könyvben az egyes madarak képe felett szerepel a káros vagy hasznos felirat. A nappali ragadozó madarak nagy része, a karvalytól a szirti sasig károsként szerepel. Az ugyancsak Darányi Ignác miniszter megbízásából írt, Illés Nándor (1926): A vadőr című könyvben az egyik fejezet címe „VIII. Kártékony vadak mérgezése”, a hiúzzal kapcsolatban pedig azt tesz közzé, hogy a „legveszedelmesebb ellensége a vadállománynak, csak az a szerencse, hogy ritkán fordul elő”. A szirti sast „hatalmas rabló”-nak nevezi, a szarkáról írt sorokban olvasható, hogy „mikor csak lehet, pusztítani kell”, mert a legtöbb kárt teszi a kisebb madarak, sőt fácánok fészkeiben. A könyv függelékében pedig szerepel a következő.

M. kir. földmívelésügyi miniszter 67235/1924. számú rendelete valamennyi törvényhatóságnak

A kártékony szárnyas vad irtásáról szóló 5049/1920. számú itteni körrendelet kiadása óta immár három év telt el. Ezen idő óta a kártékony szárnyas vad irtása sok helyütt szép sikerrel járt. Még mindig vannak azonban törvényhatóságok, melyeknek területén a kártékony szárnyas és szőrmés vad méreggel való irtása nem halad megfelelő ütemben s a törvényhatóságok nem gondoskodnak arról, hogy a vadászterület-tulajdonosokat, megfelelő módon, a vadmérgezésre szorítsák.

Hogy mit jelent a vad, arról a könyv Bevezetés c. fejezete ír.

.... a vadakat emlősökre (szőrmésekre) és madarakra (szárnyasokra), mindkét rendbelieket pedig hasznosakra és károsakra szokás osztani. A hasznosak közé számíttatnak azok, amelyeknek húsa élvezhető, a kártékonyak közé pedig azok, amelyek a vadra és a hasznos háziállatokra, esetleg az emberre nézve is ártalmasak. 

Ez volt egy évszázada, lássuk mi a helyzet ma!

Vad alatt a vadászható vadon élő állatfajokat értjük. A vadászati törvény végrehajtási miniszteri rendelete az apróvadfajokat hasznos és egyéb apróvadfajokra csoportosítja. Az "egyéb" a jogértelmezhetőség szerint nyilvánvalóan a nem hasznos. Ami még sajátos: az egyébnek nyilvánított apróvadfajok (tehát a nem hasznosak) között vannak közösségi jelentőségű vadászható állatfajok, ilyen a szarka, a szajkó, a dolmányos varjú, a házi görény és az aranysakál.

1993-ban jelent meg az akkori Erdőrendezési Szolgálat kiadásában az Erdei károsítók Képes határozó c. könyvkiadvány. Nem károsként, hanem kárt okozó erdei károsítóként nevesít tehát a szakkönyv fajokat, hasonlóan korunk növényegészségügyi és más jogszabályai is. Nem ritka eset azonban, amikor az erdő és a faállomány fogalmak keverednek az erdészetben, ebben az esetben is részben erről van szó. Az erdőben a faállományt gazdálkodási szempontból károsító rovarokról, gombákról, vadon élő emlősökről szól a könyv, de amely vadon élő élőlények szintén részei az erdő élővilágának, mert erdő ˃ faállomány. Az erdővédelem azonban a helytelen szemléletben faállományvédelmet jelent, az erdő számos további élőlényét károsítóként kezelve. Azok természetesen túlszaporodva olyan hatással lehetnek az erdőt meghatározó faállományra annak egyes életszakaszaiban, ami a teljes erdei ökológiai rendszerre is negatívan hat. Alapvető kérdés, hogy mikor szükséges emberi beavatkozás, mert az csak a természet védelméhez fűződő érdekek elsőbbsége mellett szabadna hogy szolgálja a szűk gazdálkodási célokat még a gazdasági elsődleges rendeltetésű erdőkben is.

A történeti múltban a káros és a hasznos ember- és gazdálkodásközpontú, és nem élővilág szempontú, nem az ökológiai rendszer védelmét célzó megközelítés volt. Ma a múlt eredményeként a túlszaporodott vadászható nagyvad okoz nagy károkat nem csak a gazdálkodás terén, hanem a természetben is, a hiúz pedig például már fokozottan védett vadon élő állatfaj, hasonlóan védett vagy fokozottan védett a ragadozó madarak jelentős része is, a fent említett szirti sas 1.000.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

A vadon élő állatok táplálkozásával és életvitelével okozott kárral összefüggésben a vadászati törvény a vadra (vadászható állatfajokra) úgy szabályoz, hogy vadkárnak az okozott kár 10 %-át meghaladó része minősül, mert a 10 % a természetes önfenntartási érték. A vadkár megtérítésére pedig a vadászatra jogosult köteles annak jogi szabályai szerint. Gazdálkodási kárt okozhat természetesen védett állat is, erről szólnak a természetvédelmi törvény kártalanításra vonatkozó szabályai.

De nem csak a vadon élő állatok, hanem főként az ember okoz károkat a természetben és a környezetben részben tudatlanság, tájékozatlanság, szakismereti hiányosságok, vagy önös, rövid távú anyagi érdekeltség és más motivációk miatt. Van napjainkban repülőgépes vegyszeres szúnyogirtás, műtrágyázás és vegyszerezés, kíméletlen gépi fűnyírás és teljes gépi betakarítás stb., amelyek ismét a jövő természetére hatnak károsan. Káros lehet tehát az ember a természeti környezetre továbbra is. A természetvédelmi és a természettel összefüggő jogszabályok be nem tartása, ellenőrzési hiányosságok, igazgatási problémák, a természetben folytatott egyes közvetlen károsító tevékenységek jelentős károkkal járnak a természeti területeken és a természeti értékekben egyaránt.

Néhány példa részben szubjektív kiemeléssel a közvetlen károsító tevékenységekről:

►ipari, mezőgazdasági, városi és közlekedési környezetszennyezés;

►szemetelés, illegális hulladéklerakás;

►terepmotorozás, quadozás, terepkerékpározás;

►faanyag és természeti értékek lopása, illegális gyűjtés a természetben;

►védett természeti területek és védett természeti értékek közvetlen károsítása.

Emeljük ki a terepmotorozást, cross motorozást, ami ugyan nem tartozik a legégetőbb problémák közé, de jól jelzi az emberi felelőtlen gondolkodást. Honlapok szólnak a terepi motorozásról, annak fontos tudnivalóiról, publikálva a tevékenységet, esetenként korlátozás, például a természetvédelmi területek megemlítésével. Található önkormányzati honlap is cross motoros bemutatóval füves-cserjés területen.

Alapvető tudatlanság lehet a sisak alatt és az álarc mögött, amit még reklámoznak is fotókkal és szöveggel. Nem csak azért tudatlanság, mert a nemzeti park és a tájvédelmi körzet ugyanolyan kiemelt oltalom alatt álló védett természeti terület, mint a természetvédelmi terület, hanem alapvetően a tulajdonjog nem ismerete miatt. Motorozzon a terepszaggató vadmotoros a saját földjén, ne a másén, a más erdejében, mezején, földútján! Ha viszont nincs földje (ott sem bizonyos, hogy kielégítheti adrenalin hiányos állapotát), akkor marad a közút, de csak szolidan és szelíden. Terepmotorozás a terepen! Eszébe se ötlik a motorosnak, hogy országunkban is minden talpalatnyi helynek van tulajdonosa, úgy mint ahogy minden motorkerékpárnak is? A terep, a földterület, a természet nem össztársadalmi tulajdon, nem közterep. Mi volna, ha mindenki úgy gondolkodna, mint a kerékhuszár a sisak alatt, és volna aki zajvédő füldugóval lövészeti sikerekkel örvendeztetné magát a szabad vagy rejtett terepen? A motorozás a természetben, akár védett a terület, akár nem, károkat okoz a talajban, a vízgazdálkodásban, lejtőn erózió indításával, a levegőszennyezéssel, valamint a taposással és a zajjal a vadon élő élőlényekben (kezdve a növényzettel) és azok élőhelyén.

A terepkerékpározás, cross kerékpározás csendes káros tevékenység, de gyakoribb mint a cross motorozás. Az erdőtörvény (az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény) korábbi felelőtlen módosítása alapján a kerékpározás (különösen állami) erdőben megengedett, ráadásul az erdő rendeltetésétől függetlenül, vagyis például talajvédelmi rendeltetés esetén is. Korlátozás ugyan lehetséges, de törvénymódosítás szükséges.

Másik iskolapélda gombász és gyógynövényes egyesületek gombagyűjtésre, gyógynövény gyűjtésre vonatkozó publikációi és tevékenysége. Szabályokat közölnek, de a legalapvetőbb szabályt nem ismerik, a tulajdonjogot. A gomba, gyógynövény nem azé, aki a gyűjtést műveli, hanem akinek a földterületén, erdejében terem. Ne alkossunk közvetve másokat is lopkodásra, jogsértésre motiváló szabályokat! A nem védett állami erdőben kötelező eltűrni a gyűjtést (az ország területének alig 9 %-án), ott viszont kellenek a további szabályok arról, hogy csak kíméletesen, nem szemetelve, és a csak egyéni szükségletre stb. Sportgombászklub a közelmúltban még védett gomba gyűjtésével is reklámozott honlapon, ami ellen kifogást emelt az Országos Természetőr Egyesület. Több érintett igyekezett közvetve védeni a jogsértőt, ki szemtelenül, ki pedig kerülgetve a témát, mint macska a forró kását, vagy mint ateista macska a templom szegény egerét. Itt tart a természetvédelem?  Eltekintünk fotó közzétételétől, olyan mérvű az ostobaság.

A vadon termő ehető gomba érték a terület tulajdonosa számára, illetve a természetben a biológiai sokféleségnek és a gombafogyasztó állatvilágnak. Persze a gomba sem a legégetőbb probléma.

A természetvédelmi kezelés bizonyára áthatóbb ügy az előzőeknél, össze is függ azokkal. Sajnos azonban a természetvédelmi kezelés terén ugyancsak többrétű a végrehajtási, a jogalkalmazási és a szakmai probléma.

És amíg a száz éve károsnak minősített szirti sas és hiúz ma már fokozottan védett fajok, addig a vadászható vadállomány túlszaporodott, az ember pedig tevékenységével - világviszonylatban egyre növekvő népességszámmal - károsítja a Földet, a természetet, a saját környezetét.

© Dr. Temesi Géza

Az emberi károsítás ellen szól a következő vers is.

Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
befogadó tündér, s van neki varázsa,
külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
gyára levegőbe és vizekbe ontja
a mellékterméket, a sok tonna mérget,
s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ne engedd letépni éltető ruháját!
A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
hogy e planétának rossz gazdái voltak.

Aranyosi Ervin © 2016-05-03.