Élőhelyek
ÉLŐHELYEK ÉS VÉDELMÜK
Az élőhely az élőlények élettere, ahol az életfeltételeik (élelem, búvóhely, szaporodási feltételek) adottak. Az élőhely jogi meghatározását a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 4. §, az élőhelyek általános védelmére vonatkozó törvényi szabályozásokat pedig a 16 - 18. § tartalmazza.
A Tvt. 4. § i) pontja szerint élőhely az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állomány (populáció), vagy élőlények életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához szükséges környezeti feltételek adottak. Élő szervezet (élőlény) a Tvt. 4. § f) pontja értelmében: mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai (a továbbiakban fajok), életközösség (társulás) pedig az l) pont alapján: az élővilág egy meghatározott élőhelyen található olyan szerveződése, amelyben a különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt.
A Tvt. Az élőhelyek általános védelme cím alatt 3 szakaszban összesen 15 bekezdésben írja elő a vonatkozó törvényi szabályozásokat. Ezek tartalmi összegzése a következő. A gazdálkodás (mező-, erdő-, vad-, nád-, halgazdálkodás) során biztosítani kell a fenntartható használatot és a biológiai sokféleség védelmét. Minden tevékenységet a természeti értékek és területek kíméletével szabad végezni. A természetes és a természetközeli állapotú élőhelyeket meg kell őrizni, a vegyi anyagok alkalmazása szabályozottan folyhat. Óvni kell a vizes élőhelyeket. Részleteiben lásd a törvényben.
Az élőhelyeknek sokféle típusa létezik, a MTA Ökológiai Kutatóközpontból származó források szerint összesen 86 élőhelytípusunk van.
Egyszerű megközelítéssel vannak föld alatti élőhelyek, erdei élőhelyek, réti-mezei élőhelyek, vízi élőhelyek, vizes élőhelyek, sziklás élőhelyek, agrárélőhelyek, települési-városi élőhelyek és változatos többféle élőhelyek is. A képeken vidéki településen fehér gólya (fokozottan védett madárfaj) élőhelye, fővárosi parkban dolmányos varjú (vadászható apróvad), valamint egymásközeli többféle élőhelyű táj látható.
A különböző állatfajok élőhelyének központja például a madárfészek, a madárodú, a darázsfészek, a hangyafészek (hangyaboly), a sünfészek, a kígyófészek, a rókakotorék, a borzkotorék, a vaddisznó vacok, a különféle rejtekhelyek, a téli álom helye stb.
A növényi élőhelyeknek is különböző rendszerű típusai vannak. Ilyenek például az erdő- és termőhelytípusok. Prof. Dr. Majer Antal erdőtipológiája útmutató lágyszárú növények alapján határozza meg a hazai erdőtípusokat. A növényzet szempontjából az élőhelyek egyik alapja a talaj. Dr. Járó Zoltán dolgozta ki a hazai genetikai talajtípusok rendszerét. Az alábbi táblázat ízelítő példaként a gyertyános-tölgyes erdőöv gyertyános-tölgyes erdőtípus csoportjának erdőtípusait tartalmazza az útmutató növényekkel, alatta a lehetséges pseudoglejes agyagbemosódásos barna erdőtalaj kedvező genetikai talajtípussal, amelyre az üde vagy a félnedves vízgazdálkodási fokozat a jellemző.
| G Y E R T Y Á N O S – T Ö L G Y E S (GY – T) E R D Ő T Í P U S O K | |||
|
T A L A J J E L Z Ő
N Ö V É N Y E K
|
Talaj kémhatása | a c i d o f i l | b a z o f i l |
| Vízgazdálkodási fokozat | Mészkerülő gyertyános – tölgyes | Gyertyános – kocsánytalantölgyes Gyertyános – kocsányostölgyes | |
| 1. Széls. száraz | — | — | |
| 2. Igen száraz | Vaccinium myrtillus Dicranum–Polytrichum Deschampsia flexuosa | Festuca sulcata | |
| 3. Száraz | Luzula albida Calamagrostis arundinaceae | Melica uniflora Glechoma hed. hirsuta | |
| 4. Félszáraz | Poa nemoralis Carex pilosa Vinca minor Hedera helix Festuca drymeia | ||
| 5. Üde | Asperula odorata Nudum Carex silvatica Brachypodium silvaticum | ||
| 6. Félnedves | Oxalis acetosella Aegopodium podagraria Corydalis cava Allium ursinum Knautia drymeia Carex silvatica Urtica dioica | ||
| 7. Nedves | Impatiens noli-tangere Circaea lutetiana Stachys silvatica Athyrium filix-femina Rubus caesius | ||
| 8. Vizes | — | — | |
| PSEUDOGLEJES AGYAGBEMOSÓDÁSOS B A R N A ERDŐTALAJ (PABE)* | |||
| T. S Z E L V É N Y | A1 szint | –8 cm-ig, sötétbarna, humuszos, vályogos CaCO3-mentes | |
| A3 szint | ≈8–30 cm szürkésbarna, gyengén humuszos, kimosódás, CaCO3-mentes | ||
| B szint | ≈30–75 cm, rozsdabarna, vályogos, felhalmozódás, CaCO3-mentes | ||
| Bg szint | ≈75–115 cm, kékesszürke glejes rozsdabarna agyagos vályog, CaCO3-mentes | ||
| Cg szint | ≈115–150 cm, glejes, rozsdabarna löszszerű vályog, gyökér már nincs | ||
* Ez a talajtípus (PABE) üde vagy félnedves vízgazdálkodási fokozatú
Megjegyzés: egy védett faj is van a félszáraz típusjelző egyik nemzetségben: Dicranum virida
A közösségi jelentőségű élőhelyek típusait az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet mellékletei tartalmazzák:
a közösségi jelentőségű élőhelytípusokat a 4.A) számú melléklet,
a kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusokat a 4.B) számú melléklet,
a különleges madárvédelmi területeket nemzeti park igazgatóságonként az 5. számú melléklet.
Lásd részleteiben a kormányrendelet fenti mellékleteit, valamint a rendeletet megalapozó 92/43 EGK élőhelyvédelmi irányelvet! Megbízható forrásokból tanulmányozásra érdemes vonatkozó fogalmak a biotóp, a habitát és a niche.
Jogszabályok
1993. évi XLII. törvény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény és annak 1982. december 3-án és 1987. május 28 - június 3. között elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről;
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről. Lásd különösen: I. Rész Általános rendelkezések cím alatti Alapfogalmak alcím, II. Rész A természeti értékek és természeti területek általános védelme cím alatti Az élőhelyek általános védelme alcím;
275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről. 2. § c), d), j), k) pontok, 4. számú melléklet: 4. A) számú melléklet, 4. B) számú melléklet;
12/2005. (VI. 17.) KvVM rendelet a fokozottan védett növény-, illetve állatfajok élőhelyén és élőhelye körüli korlátozás elrendelésének részletes szabályairól;
91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet;
119/2011. (XII. 15.) VM rendelet a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe bejegyzett hazai védett vizek és vadvízterületek kihirdetéséről;
Természeti területeket védetté nyilvánító miniszteri és önkormányzati rendeletek;
A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (élőhelyvédelmi irányelv);
Számtalan további törvény és végrehajtási rendelet szolgálja még a természeti élőhelyek védelmét is. Néhány törvényi példa az alábbi:
1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról;
2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról;
2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről.
Szakirodalom
Haraszthy László (szerk.) (2014): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, 956 pp. Élőhelyek fejezet szerkesztője Molnár Zsolt.
Bartha Dénes (2013): Természetvédelmi élőhelyismeret. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 214 pp.
Kozák Lajos (szerk.) (2012): Természetvédelmi élőhelykezelés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 272 pp.
≈Hat évtizedes szakirodalmunk
Majer Antal (1963): Erdő- és termőhelytípusok útmutató növényei. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest, 328 pp. A képeket Dr. Csapody Vera festette, szerkesztette Danszky István, az előszót írta 1962-ben Dr. Balassa Gyula, az OEF vezetője.
Járó Zoltán (1963): Talajtípusok. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest, 152 pp. A talajszelvényeket Strauss Pál festette, szerkesztette Danszky István, az előszót írta Dr. Balassa Gyula.
Danszky István - Rott Ferenc (szerk.) (1964): Általános irányelvek. Erdő- és termőhelytípus térképezés. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest, 346 pp. A többszerzős szakkönyv előszavát írta Dr. Balassa Gyula.
2021. szeptember © Dr. Temesi Géza
