HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM

Koronavírus - megnevezését a burokba ágyazott fehérjetüskékről kapta, amelyek a Nap koronájához hasonlóan kitüremkednek a felszínből.

VÍRUSOK ÉS A TERMÉSZET

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) alig több mint egy hónapja (2020. március 11-én) nyilvánította világjárvánnyá annak a koronavírus-fertőzésnek a terjedését, amely 2019 novemberében indult el a kínai Vuhan városából. Az új betegség eredetéről számos elmélet született, ám a vírus azonosítása után nyilvánvalóvá vált, hogy az viszonylag szoros rokonságot mutat a 2002-2003 telén, Kínában súlyos járványt okozó SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome; súlyos heveny légzőszervi tünetegyüttes) vírussal. Az új vírust ezért a Nemzetközi Vírustaxonómiai Bizottság Koronavírus Munkacsoportja SARS Koronavírus 2-nek (SARS-CoV-2) javasolta elnevezni.

A Nature Medicine nemzetközi tudományos folyóiratban 2020. március 17-én megjelent közlemény - a vírusgenom részletes vizsgálatára alapozva - valószínűsíti, hogy az új vírus denevérekből került az emberi populációba, eddig nem tisztázott körülmények között.

Nem példa nélkül való esemény ez a koronavírusok történetében. Az első két humán koronavírust az 1960-as években izolálták közönséges megfázásból. A koronavírusokkal kapcsolatos tudományos érdeklődés ezt követően alábbhagyott. A változást a 2002-2003-as SARS járvány hozta el, amelynek tudományos vizsgálatai egyértelműen igazolták, hogy a  járványból kimutatott SARS-CoV leginkább a denevérekben cirkuláló koronavírusokkal mutat rokonságot, de egy köztigazda, a maláj cibetmacska közvetítésével “ugorhatott” át az emberre.

Bár a SARS, több súlyos fellángolás után, 2004-ben gyakorlatilag eltűnt, a tudományos világ érdeklődése a koronavírusok és természetes rezervoárjaik, a denevérek felé fordult. A hatvanas évek óta ismert “megfázásvírusok” mellé további két, alapvetően ártalmatlan koronavírust izoláltak szintén a téli időszakra jellemző náthás megbetegedésekből. Az ember saját koronavírusaként így ismertté vált négy “megfázásvírus” későbbi genetikai vizsgálata is azt igazolta, hogy ezeket is az állatvilágból kaptuk, feltételezhetően a körülöttünk élő háziállataink közvetítésével. A humán koronavírusok zoonotikus eredetét az is alátámasztja, hogy legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok nem rendelkeznek saját koronavírusokkal, bár fogékonyak lehetnek azokra. Feltételezhető, hogy a vírusok megtelepedése a humán populációban az emberré válás, és az emberi társadalmak kialakulásának következménye.

A vírusok természetes gazdái részben denevérek, részben rágcsáló fajok lehettek, míg a közvetítő gazdák között többnyire patásokat, a szarvasmarhát, valamint teveféléket találunk. Ezen tények ismeretében a koronavírus kutatók számára nem volt teljesen váratlan a 2012-ben jelentkező MERS-járvány (Middle East Respiratory Syndrome, közel-keleti légzőszervi tünetegyüttes), amelyben a tevék játszották a közvetítő gazda szerepét.

Az ezredfordulót követő nagyobb koronavírus-járványok, mind a SARS-, mind a MERS-járvány elemzése azt az elméletet erősítette, hogy a koronavírusok különböző kisemlős fajokban (denevérekben, rágcsálókban), mint természetes rezervoárban cirkulálnak, és az emberrel szorosabb kapcsolatba kerülő, háziállatként tartott fajok közvetítésével válnak alkalmassá az emberben való megtelepedésre.

Az emberi koronavírusokon végzett kutatások közül talán a legérdekesebb annak a megfázásvírusnak (HCoV-OC43) a vizsgálata, amelyről azt feltételezik, hogy a szarvasmarháról “ugrott át” az emberre. A molekuláris genetikai vizsgálatok alapján ezt az ugrást a XIX. század végére becslik a kutatók. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az 1889-1890 telén zajló “orosz influenza” pandémiát nem influenzavírus, hanem az emberhez frissen alkalmazkodott szarvasmarha koronavírus okozhatta. Ezt néhány járványtani adat alátámasztani látszik. 

Az “orosz influenza” járvány ugyanis valójában nem télen, hanem még októberben indult Konstantinápolyból, majd fertőzött utazókkal jutott el Szentpétervárra, ahol gyorsan terjedni kezdett a nagyvárosi körülmények között. Az orosz város Franciaországgal fenntartott szoros gazdasági és kulturális kapcsolatai révén jutott el Párizsba, majd vonult végig egész Európán. December második felére gyakorlatilag megbénította a kontinens gazdaságát. Iskolákat, gyárakat kellett bezárni, a kórházak tele voltak a súlyos légzőszervi tüneteket mutató betegekkel. A betegek egy részében idegrendszeri tünetek mutatkoztak, amely a HCoV-OC43 koronavírusra is jellemző. A tavaszi időjárással a járvány lecsillapodott. A következő két télen azonban újabb fellobbanásokat okozott, amely azonban már nem teljesedett ki világjárvánnyá. 

A denevérek hihetetlenül gazdag tárházát (természetes rezervoárját) képezik a különböző vírusoknak, köztük koronavírusoknak is. A denevérek evolúciója szorosan összefügg vírusaik evolúciójával. Egy-egy denevérkolónia több vírust és azok több törzsét is képes tünetmentesen hordozni. Bár a denevérekre nem jellemző a migráció, a szomszédos kolóniák között lehetséges a vírustörzsek kicserélődése. Az azonos élőhelyen élő, hasonló életmódot folytató, de másik fajba tartozó egyedek között is lehetséges a vírusok átadása. Bár a koronavírusoknál lényegesen változékonyabb vírusok is léteznek, de az új gazdafajhoz való alkalmazkodás képessége teszi lehetővé, hogy több fajból álló denevér-közösségekben is sikeresen fennmaradhassanak. És ez a képességük teszi lehetővé, hogy időnként nem csak denevérekben, hanem azoktól evolúciósan távol álló fajokban próbáljanak szerencsét.

A MERS-járvány elemzése igazolta, hogy az azt okozó koronavírus rokonai már két évtizeddel korábban megjelenhettek a térségben élő tevékben. A dél-kelet-ázsiai humán populáció szerológiai vizsgálata alapján pedig feltételezhető, hogy a SARS és a COVID-19 vírusához hasonló kórokozókkal való fertőződés nem ritka jelenség a térségben.

A denevérek kórokozóival foglalkozó kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a világ egyes térségeiben, így Dél-Kelet-Ázsiában, a Kongói medencében és Dél-Amerikában kifejezetten nagy a kockázata a denevérvírusok emberre való terjedésének. Ennek csak egyik oka az, hogy a felsorolt térségekben kifejezetten sok denevérfaj él, viszonylag gazdag vírus-közösséggel. Ennél lényegesen nagyobb problémát jelent az, hogy az ember gazdasági érdekei sokszor felülírják a természetvédelmi érdekeket és nagy sűrűségű emberi közösségek jelennek meg a denevérek egykori élőhelyein. A súlyos természetkárosítás árán létesített mezőgazdasági területek, bányák, ipartelepek és nagyvárosok olyan járványtani szituációkat teremtenek, ahol az ember közvetve, de akár közvetlenül is kapcsolatba kerülhet a fertőzést hordozó állatokkal.

Erre a problémára világít rá az ezredforduló óta formálódó új járványtani irányzat, a One Health (Egy Egészség), amelynek alapgondolata, hogy az ember, az állatok és a környezet egészsége egymástól nem elválasztható egész, amelynek az alapját az egyensúlyban lévő ökoszisztéma adja. A nagy járványok kezelése tehát már nem lehet a közegészségügy egyedüli feladata, hanem multidiszciplináris munkacsoportok szükségesek mind a háttér feltérképezéséhez, mind a lehetséges megoldások feltérképezéséhez.

A COVID-19 járvány éppen ilyen. Egyértelműen rávilágít a járvány kezdetét lehetővé tevő természetvédelmi károkozásra, az egzotikus állatokat árusító élőállat-piacok higiéniai hiányosságaira, az egyedül cselekedni kényszerülő közegészségügy eredménytelenségére. Kérdés, hogy az emberiség képes-e mindebből tanulni. Az azonban biztos, hogy a SARS vírus feltételezhető őse most is ott található valahol az ázsiai denevérközösségben, tehát az újabb járvány lehetősége fennáll.

2020. április 15. © Dr. Csivincsik Ágnes

A TERMÉSZET KIZSÁKMÁNYOLÁSA...

forrás: https://nepszava.hu

A természet kizsákmányolása egyenesen vezetett a koronavírus-járvány kitöréséhez

A koronavírus-járvány egyetlen pozitív hatása a környezetre nehezedő nyomás, a szennyezés csökkenése. Ugyanakkor már maga a betegség megjelenése is egyenes következménye az emberiség természetet kizsákmányoló életmódjának. A közelgő vészre a tudósok előre figyelmeztettek, mint ahogy arra is: ha nem változtatunk, csak idő kérdése egy újabb járvány kitörése.

Kristálytiszta víz a velencei csatornákban, ragyogó kék ég, tiszta levegő és madárének a máskor szennyezett, szmogos levegőjű nagyvárosokban – miközben az emberek nagy része a világ járvány sújtotta tájain igyekszik minél kevesebbet mozogni vagy állami utasításra marad otthon, a természet „fellélegzett”. Legalábbis több helyen évtizedek óta nem látott állapotban virul. A jelenséget először Kínában figyelték meg, amikor az Európai Űrügynökség közzétette a tavaly december 20. és idén március 16. között gyűjtött adatait a levegő minőségére vonatkozóan. Megállapították: a gyárak, az erőművek és a közlekedés leállítása miatt körülbelül 40 százalékkal esett vissza a nitrogén-dioxid-koncentráció a kínai városokban. Hasonló tendenciákat figyeltek meg Észak-Olaszországban is, miután a hatóságok ott is kénytelenek voltak korlátozni az emberek mozgását, a turizmus befagyásával és a légitársaságok egy részének teljes leállásával a kedvező környezeti hatások az űrből készült felvételeken is érzékelhetők, elsősorban az üvegházhatású gázok csökkenésében – globálisan is! Ahogy azonban Kínában lassan újraindul az élet, már látszik, a légszennyezettségi adatok ismét romlanak. És ha a járvány levonulása után a világ országai nagy lendülettel lódulnak neki a gazdaság újraindításának és a veszteségek csökkentésének, annak ismét a környezet lesz a vesztese.  

A tűzzel játszunk

Ma már azt is látni lehet, a járvány kitörése egyáltalán nem független attól, hogy az emberiség az utóbbi évtizedekben a végletekig kizsigerelte a Föld erőforrásait, mindent a gazdasági növekedésnek vetett alá, és közben nem tisztelte a többi élőlényt. Szakértők szerint a vadon élő állatok pusztulása, a klímakatasztrófa és a Covid–19 felbukkanása egyértelmű figyelmeztetés az emberiség számára. Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ügyvezető igazgatója szerint a természet üzenetet küld a koronavírus-járvánnyal, miszerint túl nagy nyomást gyakoroltunk rá, és ha nem vigyázunk a bolygónkra, mi is veszélyben leszünk. Sok vezető tudós is azon a véleményen van, hogy minden esetben az emberek hibáztak, amikor egy veszélyes vírus átterjedt rájuk az állatokról. A vadállatok rengeteg olyan, sokszor ismeretlen betegséget hordoznak, amely az ember számára akár halálos is lehet, vagyis a tűzzel játszunk, amikor nem tiszteljük őket és a területeiket. A további hasonló járványok megakadályozása szempontjából a felmelegedés megfékezése mellett kulcskérdés a szakértők szerint, hogy az emberek ne pusztítsák tovább a vadvilágot a mezőgazdaság, a bányászat vagy éppen a települések terjedése érdekében, mert ezek mind veszélyes érintkezési pontok az állatokkal. Az ENSZ tudósai emellett arra is felszólították a hatóságokat, hogy tiltsák be az olyan – a vuhanihoz hasonló – piacokat, ahol mindenféle élő állattal kereskednek. Ezek és a globális állatkereskedelem ugyanis ideális terepet jelentenek a betegségek terjedésének.

Azt Inger Andersen is elismerte, hogy most a koronavírus megfékezése az elsődleges cél, ugyanakkor hosszú távon elengedhetetlen az élőhelyek és a biodiverzitás megóvása. „Soha korábban nem volt ennyi lehetőség arra, hogy a kórokozók vadon élő vagy háziállatokról átterjedjenek az emberekre, a fertőző betegségek 75 százaléka a vadállatoktól származik. A területeik folyamatos szűkítése következtében kényelmetlenül közel kerültünk olyan állatokhoz és növényekhez, amelyektől betegségeket kaphatunk” – magyarázta a Guardiannek. Úgy gondolja, hogy az ausztrál bozóttüzek, a melegrekordok vagy a Kenyában pusztító sáskajárás, amelyhez hasonlót 70 éve nem láttak, mind ugyanarra hívja fel a figyelmünket. „Túl nagy és sokféle a nyomás a természeti rendszereinken, valaminek változnia kell, akár tetszik, akár nem, szoros kapcsolatban állunk vele. Ha nem vigyázunk rá, magunkat sem leszünk képesek megvédeni. A bolygó népessége rohamosan közeledik a 10 milliárd felé, a jövőnek azzal felfegyverezve kell nekivágnunk, hogy a természet a legerősebb szövetségesünk” – tette hozzá.

Vírusok piaca

Az utóbbi években számos veszélyes fertőző betegség ütötte fel a fejét a világon: az Ebola, a madárinfluenza, a MERS, a SARS, a Nyugat-nílusi- és a Rift Valley-láz, valamint a Zika-vírus is állatokról terjedt át az emberre. „A Covid–19 kirobbanása és terjedése nem egyszerűen valószínűsíthető volt. Előre jeleztük, hogy a vadon élő állatokból újabb vírusok jelennek meg, amelyek közegészségügyi veszélyt jelentenek” – erősítette meg Andrew Cunningham, a Londoni Zoológiai Társaság professzora a Guardiannek. A 2002–2003-ban kitört SARS-járvány kapcsán végzett vizsgálatuk arra a következtetésre jutott, hogy a hasonló vírusok nagy számban vannak jelen a patkósdenevérekben, Dél-Kína étkezési kultúrájában pedig a vadon élő emlősök fogyasztása előkelő helyen áll. Ezt a kombinációt a szakértők már korábban is időzített bombának minősítették. Ráadásul a vadon élő állatokban található vírusok rendkívül magas halálozási arányt eredményeznek az emberek körében – az Ebola esetében ez például 50 százalék, a Dél-Ázsiá­ban (szintén denevérek révén) felbukkant Nipah-vírus pedig nem kevesebb mint 60-75 százalékban halálos. Bár a jelenlegi helyzetben ezt nehéz belátni, Andrew Cunningham szerint szerencsések vagyunk, hogy a Covid–19 ennél jóval alacsonyabb halálozási rátával rendelkezik. (A rengeteg rejtett beteg és tünet nélküli hordozó miatt azonban most sem tudjuk pontosan, mennyi ez a szám.) A szakember szerint épp itt az ideje észbe kapni, mielőtt egy ennél is halálosabb járvány szabadul az emberiségre. Úgy gondolja, mindig az emberi viselkedés váltja ki ezeket a kríziseket, nincs ez másképp most sem – utal ezzel a korábban már emlegetett piacokra. „Ezeket az állatokat nagy távolságokból szállítják zsúfolt ketrecekben. Stressz alatt állnak, immunszupresszált állapotban vannak, és az út során, majd a piacokon az emberek közvetlen közelében is állandóan ürítenek, testnedveikkel szétszórva minden bennük élő kórokozót. Ennél jobb forgatókönyvet el sem lehet képzelni egy betegség átadására” – nyilatkozta Cunningham. Bár Kína most bezárta a hasonló piacokat, nem tudni, hogy a korlátozás meddig tart, ráadásul számtalan hasonló működik Ázsia más országaiban, és Szubszaharai Afrikában is. A koronavírus kitörése előtti időszak utazási szokásait tekintve egy ilyen piacon megjelenő betegség egyetlen nap alatt eljuthat bármelyik másik kontinensre.

Kockázatos együttélés

Aaron Bernstein, a Harvard School of Public Health munkatársa arra is felhívta a figyelmet: mind a természetes élőhelyeik csökkenése, mind a klímaváltozás vándorlásra, „költözésre” kényszeríti az állatokat, amelyek így sokkal közelebb élnek az emberekhez, mint korábban. (Elég csak arra a Magyarországon is gyakran előforduló esetre gondolni, amikor a vadon élő állatok éjszakánként bemerészkednek a lakott területekre, táplálék reményében.) Ezek mind kockázati tényezőnek számítanak, és a kutató szerint súlyos tévedés azt gondolni, hogy az egészségügy és a környezetpolitika egymástól elválasztható kérdések. A szakértők egyetértenek abban, hogy a koronavírus-járványnak egyetlen haszna lehet: ráébreszti az emberiséget, hogy semmi nem mehet úgy tovább, mint eddig, nem odázható tovább a változás. De Andrew Cunningham például nem bizakodó, ő a SARS-járvány 2002-es kitörését hasonló fordulópontnak gondolta, a betegség levonulása után mégis minden visszatért a régi kerékvágásba. Annak a járványnak végül 774 halálos áldozata volt a világ 37 országában (összesen 8098 beteggel), és szerencsére úgy mutálódott, hogy gyakorlatilag magától megállt a terjedése. A Covid–19-cel szinte biztosan nem lesz még egyszer ilyen szerencsénk.

Mi marad a vírus után?

A tudósok egy része, akik éppen nem a vírus megfékezésével vagy a gazdasági károk enyhítésének lehetőségeivel vannak elfoglalva, már azt mérlegeli, vajon melyek azok a kedvező környezeti változások, amelyek megmaradnak a pandémia levonulása után is. Az egyszer biztos, hogy a most „le nem utazott” kilométerektől megkíméltük a bolygót, de amint az emberek visszatérnek a munkába, a szén-dioxid-kibocsátás ismét nőni fog. Az viszont kérdés, hogy hogyan alakul a légi közlekedés, a turizmus jövője. Vajon az emberek kétszer is meggondolják majd, hogy egy távoli, esetleg egzotikus országba utazzanak nyaralni? Kimberly Nicholas, a svédországi Lund Egyetem fenntarthatóság-tudománnyal foglalkozó kutatója szerint elképzelhető, az emberek egy része most ráébred, hogy milyen értékes az otthon, a családdal töltött idő, és a minket körülvevő közösség jóléte. Ez akár hosszú távú változást is hozhat az emberek felfogásában és prioritásaiban. Ugyanakkor az is előfordulhat, az emberek nagy része csupán elhalasztja a messzi utazásokat, és később ugyanannyit ül repülőre, mint korábban. Julia Pongratz, a Müncheni Egyetem professzora úgy véli, a hatásokat leginkább a 2008–2009-es gazdasági világválságéhoz lehet majd mérni, az nem valószínű, hogy a járvány jelentős változást hoz például a földhasználati szokásokban. A válság idejében a globális szén-dioxid-kibocsátás jelentősen csökkent, de csupán egy évig. Most úgy tűnik, hogy a kedvező környezeti hatások annál tovább tarthatnak ki, minél rosszabbul jár az emberiség, vagyis minél kevesebb elkölthető pénze lesz az embereknek. Ráadásul előfordulhat, hogy a közvetlen válság elhárítása, az életek mentése eltereli a figyelmet a klímakatasztrófáról, ami éppen az utóbbi években kezdte fokozottan foglalkoztatni a világ közvéleményét. Mások szerint bizonyos jó szokások, mint a szolidaritás, a biciklihasználat vagy az étellel való takarékoskodás akár meg is szilárdulhatnak a többségben.

2020. április 5. https://nepszava.hu, F. Szabó Kata

COVID-19 HAZAI HELYZET 

a harmadik hullám felszálló ágában

2021. március 18.

Eddig igazolt fertőzöttek száma: 549.839 fő

Aktív fertőzöttek száma: 167.190 fő

Gyógyultak száma: 364.808 fő

Elhunytak száma: 17.841 fő

Megyéink és a főváros helyezése az eddig igazolt koronavírus-fertőzöttek számának növekvő sorrendjében: 1. Tolna megye, 2. Zala megye, 3. Heves megye, 4. Nógrád megye, 5. Békés megye, 6. Vas megye, 7. Jász-Nagykun-Szolnok megye, 8. Baranya megye, 9. Veszprém megye, 10. Somogy megye, 11. Komárom-Esztergom megye, 12. Fejér megye, 13. Csongrád-Csanád megye, 14. Bács-Kiskun megye, 15. Szabolcs-Szatmár megye, 16. Hajdú-Bihar megye, 17. Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 18. Győr-Moson-Sopron megye, 19. Pest megye, 20. Budapest főváros.

Teljesen más a sorrend, ha a megyék illetve a főváros eddig igazolt koronavírus fertőzötteinek számát a lakosságszámukhoz viszonyítjuk. A %-os arányszámok növekvő sorrendjében a fertőzöttségi helyezések a következők: 1. Jász-Nagykun-Szolnok megye, 2. Békés megye, 3. Heves megye, 4. Zala megye, 5. Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 6. Baranya megye, 7. Szabolcs-Szatmár megye, 8. Bács-Kiskun megye, 9. Tolna megye, 10. Fejér megye, 11. Hajdú-Bihar megye, 12. Veszprém megye, 13. Csongrád-Csanád megye, 14. Pest megye, 15. Budapest főváros, 16. Vas megye, 17. Somogy megye, 18. Győr-Moson-Sopron megye, 19. Komárom-Esztergom megye, 20. Nógrád megye.

Országosan az eddig igazolt fertőzöttek aránya a lakosságszám 5,63 %-a, a jelenleg aktív fertőzöttek aránya pedig a lakosságszám 1,71 %-a (emelkedő). Az elhunytak száma az eddig igazolt fertőzöttek számának 3,24 %-a.

Lásd: www.koronavirus.gov.hu

2021. március 19.