HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM

INVÁZIÓ és MIGRÁCIÓ

Ahogy a bevezetőben is szerepel, két hasonló fogalomról van szó. A publikáció a biológiai invázió természetvédelemmel közvetlenül összefüggő szakmai-jogi vonatkozásairól, az állatvilágban tapasztalható vándorlásról - madarak költözéséről, vonulásáról szól, kitérve az emberi migrációra is.

Biológiai invázió

Az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről a következőképpen határozza meg az idegenhonos és az idegenhonos inváziós faj jelentését.

„Idegenhonos faj”: a természetes előfordulási területén kívüli területre betelepített vagy behurcolt állat-, növény-, gomba- vagy mikroorganizmus faj, alfaj vagy alacsonyabb rendszertani egység bármely élő példánya, beleértve az ilyen fajok részeit, ivarsejtjeit, magjait, petéit vagy szaporítóképleteit, valamint a túlélésre és a későbbi szaporodásra képes keresztezett vagy nemesített fajtákat is.

„Idegenhonos inváziós faj”: olyan idegenhonos faj, amelyről megállapítást nyert, hogy betelepítése vagy behurcolása, illetve terjedése veszélyezteti vagy káros hatást gyakorol a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra.

„Biológiai sokféleség”: a különféle, többek között szárazföldi, tengeri és más vízi ökoszisztémákban élő szervezetek és az ezeket magukban foglaló komplex életközösségek változatossága, ideértve a fajon belüli, valamint a fajok és az ökoszisztémák közötti sokféleséget is.

Az EU területén mintegy 12.000 idegenhonos faj él, amelynek 10-15 %-a lehet inváziós özönfaj.

A fenti európai parlamenti és tanácsi rendelet 2015. január 1-jén lépett hatályba. Az Európai Bizottság végrehajtási rendelete 2016-ban született meg "A Bizottság (EU) 2016/1141 végrehajtási rendelete (2016. július 13.) az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jegyzékének elfogadásáról" címmel. Ezt a végrehajtási rendeletet 12 fajjal bővítette "A Bizottság (EU) 2017/1263 végrehajtási rendelete (2017. július 12.) az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében létrehozott, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajoknak az (EU) 2016/1141 végrehajtási rendelet szerinti jegyzéke naprakésszé tételéről". A bővített jegyzék 2017. augusztus 2. óta hatályos.

Vonatkozó hazai jogszabályunk a 408/2016. (XII. 13.) Korm. rendelet az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről.

Az uniós jegyzékben szereplő, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok közül hazánkban 9 vízi növényfaj (pl. felemáslevelű süllőhínár), 8 szárazföldi lágyszárú növényfaj (pl. bíbor nebáncsvirág), 5 rákfaj (pl. cifrarák), 1 hüllőfaj (ékszerteknős), 3 halfaj (amurgéb, kínai razbóra, naphal), 3 madárfaj (nílusi lúd, halcsontfarkú réce, szent íbisz) és 7 emlősfaj (pl. nyestkutya, pézsmapocok, mosómedve) fordul elő.

A nílusi lúd, a nyestkutya és a mosómedve egész éves vadászati idénnyel vadászható fajok, apróvadnak minősülnek.

A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja tartalmazza a természetes állat- és növényvilágra veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok hazai tudományos alapú jegyzékeit. Ezekben a jegyzékekben szerepel 29 szárazföldi inváziós növényfaj, melyből 15 faj különösen veszélyes (köztük a gyalogakác, a selyemkóró, a fehér akác és a kanadai selyemkóró), 7 inváziós vízi növényfaj, 4 emlősfaj, 13 halfaj (köztük különösen veszélyes az amurgéb és az ezüstkárász), 1 bogár (harlekinkatica), 3 rákfaj és 12 puhatestű faj.

Ezeken túl vannak a hazánkban még meg nem telepedett, a természetes állat- és növényvilágra potenciálisan veszélyt jelentő inváziós fajok. Ilyen 8 emlősfaj (köztük például a kanadai hód, a szürke mókus és a szikaszarvas), 4 madárfaj (köztük a nílusi és a kanadai lúd), 2 hüllőfaj, 2 kétéltű és 3 halfaj (köztük a kígyófejű halak).

A potenciálisan veszélyt jelentő fajok közül egész éves vadászati idénnyel vadászható nagyvad a szikaszarvas, apróvad pedig a nílusi lúd és a kanadai lúd.

Egyik jegyzékben sem szerepel a parlagfű, a fehér akác pedig csak a hazai tudományos alapú jegyzékben található meg veszélyes özönfajként. A parlagfű jegyzékekből kimaradásának oka az, hogy az inváziós fajok közé való bekerülés alapkritériuma a biológiai sokféleségre, nem pedig az emberi egészségre gyakorolt negatív hatás. A fehér akác kimaradása az uniós jegyzékből gazdasági érdekkörök lobbitevékenységének az eredménye (a képen akácos látható).

A jogszabályok megalkotása óta eltelt pár év alatt előfordulhattak kisebb változások, ugyanakkor az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolja a biológiai inváziót. Az állatvilág esetében az invázió összefügg a vándorló állatok témakörével is.

Vándorló állatok - vonuló madarak

Az állatok vándorlásának néhány alapvető oka: szaporodási terület keresése, az élőhelyi viszonyok alakulása a táplálkozás (eleség, ivóvíz) és a ragadozók viszonylatában, az évszakok váltakozása, illetve az időjárás- és éghajlatváltozás.  A témakörnek nagy és érdekes az irodalma, érdemes tanulmányozni, különös tekintettel a hazai vadon élő állatvilágra. A vándorlás lehet rendszeres, évente ismétlődő, vagy lehet az élet során egy-egy alkalommal történő. Lehet a vándorlás horizontális (melegebb éghajlat alá és visszavonulás), vagy vertikális irányú (magas hegyről levonulás az erős fagy időszakában).  A vándorlás azonos útvonalai tulajdonképpen ökológiai folyosók. Az állatvilágon belül a rovarvilág aránya a legmagasabb. A rovarok között vannak a vándorlás rendszeressége alapján a vándorlásra hajlamosak, amelyek inváziót okozhatnak (gondoljunk a sáskajárásra), lehetnek kóborlók, vagy rendszeres vonulók. Az igazi vándorló állatok a vonuló vándormadarak, a seregélytől a fehér gólyáig, a fürjtől a kék vércséig. Egyes fajok alapvetően vonulók, de néha áttelelnek nálunk, ilyen például a házi rozsdafarkú vagy a nyári lúd. Izgalmas téma a halak vándorlása is, de a vándorló állatokról szóló fenti sorok célja csupán az érdeklődés felkeltése az Olvasóban.

A példaként említett seregély (az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős faj) februártól novemberig tartózkodik nálunk, gyakran többezres csapatban vonul, a hazai költőállomány téli szálláshelye alapvetően Tunisz és Algéria. A hazai költő fehér gólya állomány márciustól szeptemberig a madarunk (fokozottan védett), aztán a telet Csádban és Szudánban, sőt Dél-Afrikában tölti 10.000 km távolságra, a vonulás alatt pedig például Libanonban orvvadásszák. A fürj (védett) áprilistól szeptemberig van hazánkban, a telet Dél-Európában, illetve Észak-Afrikában tölti. A fokozottan védett kék vércse telelőterülete Délnyugat-Afrika.

Migráció

A migráció latin eredetű szó, alapvetően az emberre vonatkozik, emberi lakóhely megváltoztatást, vándorlást jelent, és korunk egyik nagy kérdése. A migráció tulajdonképpen egyidős az emberiséggel, migráció eredménye a honfoglalásunk, vagy például az amerikai államok nagy részének a megalakulása is. A migráció okai, típusai, hatásai sokfélék lehetnek, a témának nagy az irodalma, és az egymással ellentétes értékelések is jellemzők. A migráció folyamatában és eredményeiben közvetlen és közvetetett hatással van a természetre is, és hasonlóságok is vannak az emberi migráció és a biológiai invázió között. Ilyen hasonlóság például  a kiváltó (befolyásoló) okok között az éghajlatváltozás és az életfeltételek alakulása, mindkettő az élővilág tömeges és távolra irányuló mozgási folyamata, az eredmények pedig az élővilág térbeli átrendeződései Földünkön a honosság tekintetében. A tömeges és ellenőrizetlen migráció folyamata és az ellene való védekezés is káros hatással lehet a természeti területekre és értékekre. Ugyanakkor a védett természeti vagy Natura 2000 területen megépített védőkerítés a vadon élő élővilág szabad mozgását is akadályozza, aminek - az inváziós fajok terjedésének akadályozását kivéve - negatív a természetvédelmi hatása. Ugyancsak negatív hatás az idegenhonos mikroorganizmusok (vírusok, baktériumok, gombák) behurcolása. Tapasztalható probléma végül a bevándorlók számára új és más jogszabályi környezetbe történő beilleszkedési zavar, ami a természet védelmét is érintheti. 

2019 © Dr. Temesi Géza